A mesék varázslata
Gyermekkorunkból talán mindannyian emlékszünk arra, amikor szüleink vagy nagyszüleink meséltek nekünk. Egyszer volt, hol nem volt…
Még fel tudjuk idézni az élményt és a hangulatot, mikor a mese hőseként megküzdöttünk a jutalomért vagy kiálltuk a három próbát.
Aztán valahogy az ember a „nagy” életben elfeledkezik a mesékről és gyermekeink kapcsán, mikor mi magunk válunk meseolvasó szülővé, tér vissza újra az érzés.
Sokan úgy gondolják, a mesék a képzeletvilág, a fantázia szülöttei, hiszen ki hallott már a Deák téren sétáló hétfejű sárkányról, vagy a Stefánián végigvonuló aranygyapjas kosokról.
Igen ám, csak a mesék rejtett tartalma és szimbólumvilága a fizikai szemnek láthatatlan és nem a racionális elmének érthető tartományban mozog. A mesék kozmikus igazságok tudói, egyetemes törvényszerűségekről szólnak, melyek értelme szívünk által tárul fel.
A mesékben titkos kódok vannak elrejtve. Olyan tudás, mely leírja a létezés rendjét, az isteni törvények működését.
Itt most az eredeti népmesékre, és nem a műmesékre gondolok. Azok a mesék, melyeket átírnak, „megszépítenek”, vagy éppen a propaganda hatására, „népnevelő céllal” hoznak létre tudatos elmeprogramozásra, azokból ez a szakrális erő hiányzik.
Az ősi tudást a jelképek és szófordulatok kapcsán kódolták eleink a mesékbe. Minden szónak, cselekménynek, szereplőnek, sorrendiségnek szellemi és lelki értelme van. Ez az ősi erő, melyet régen tudtak és alkalmaztak.
Aztán ez a tudás egyesek szemében veszélyessé vált…
Így aztán amit nem engedtek nyíltan kimondani, amit pogánynak, vagy eretnek dolognak bélyegzett egy törtető hatalom, azt elrejtve, de megőrizve és az utódoknak átörökítve kellett tartani.
Hiszen ki venne komolyan egy gyerekmesét…
Hátha az lenne… de ezek tanok. A világegyetem rendjével, az univerzum erejével. Ha lenne a tudásnak polca, melyen rendszerezve vannak a bölcsességek, én a Népmese gyűjteményemet a Védák mellé tenném.
Az ősi időkben vallás és tudás egy volt. Ezt hívják úgy, hogy tiszta HIT. Őseink ismerték a csillagok és bolygók rendjét, és a hozzájuk kapcsolódó harmonikus törvényszerűségeket. Figyelték Eget és Földet, hiszen egymás nélkül nem léteznek. A vallási tanítók tisztában voltak a csillagászattal és a szakrális geometriával. Az asztrológiai tudás a beavatás alapeleme volt. Ezt még ma is őrzik a régi templomok kapuján vagy falán lévő zodiákus faragások és képek.
Ez teremtette meg a belső és külső harmóniát és ez vált sokak szemében veszélyessé…
Ezért a titkok tudói szájhagyomány útján, mesékbe kódolva adták át a tanokat. Mindenkinek. Hiszen régen a meséket közösen élték meg. Összegyűlt a falu apraja és nagyja és mindig a legidősebb mondott mesét, a többiek pedig hallgatták, majd utána megbeszélték.
Mire hasonlít ez? Egy meditációs alkalomra. A mese a meditáció, majd utána a kérdések és válaszok a megértést szolgáló magyarázat.
A mesével a gyermekekbe kódolódott az univerzum törvényszerűsége és annak tisztelete, a felnőttek pedig újra felfedezték azt magukban. Választ kaptak a hős útja által a bennük felmerülő kérdésekre, valamint feloldottak bennük feszülő ellentéteket.
Mert a mese ezt is teszi: gyógyít!
A szellem igazságai által a lélekben dolgozik, miközben hallgatod. A benned lévő bizonytalanságok kiegyenlítődnek, a blokkok feloldódnak és meglátod a helyes utat, mely kivezet a nehézségből téged.
Lelkünk megérti a mese kódjait, az embernek kell a magyarázat, hogy elfogadja a lélektanításokat.
Vannak olyan népcsoportok, ahol a mai napig a gyógyító ember mesékkel vezeti ki a betegséget a testből (lélekből).
Ehhez a sámán a földre egy homokmandalát rajzol, ami éppen arra a problémára ad segítő erőt. Ez általában az elemek energiáit és színeit megjelenítő rajz. Közben a gyógyulni vágyó imádkozik és felkészül az utazásra.
Majd a sámán beleülteti őt a mandala közepébe és elkezd mesélni. Általában 20-25 mese létezik, mely minden betegségre gyógyír. A gyógyító mindig azt választja, amelyik megoldás a problémára.
Miközben elmondja a történetet, a hallgató beleéli magát, egyfajta transzba esik, és saját belső világában utazik. Ott legyőzi a „gonoszt”, ezáltal felülemelkedik a problémán és kiegyenlíti a belső és külső erőket.
Mire a mesének vége, a betegség is meggyógyul, csak ki kell várni, míg a fizikai állapot is visszaáll a rendes kerékvágásba.
Gondolj bele, mi történt akkor nálunk régen, amikor az egész falunak meséltek: csoportos gyógyítás!
Az orvosnak ott nem sok dolga lett volna, hiszen lélek szinten oldódtak a problémák, így nem lett belőle testi tünet.
Most nézzük meg egy kicsit, a teljesség igénye nélkül a mese szimbólumait. Nézzük meg a szereplőket, akik az égi és földi erőket szimbolizálják a bolygók esszenciáival.
A Nap – a főhős, aki az égi erőt és fényt hozza a világba, azaz a kód szerint abba, aki megéli a mesét, általában egy férfialak, az isteni erő, a királyfi
A Hold – a főhős segítője vagy bajtársa (a Tündérszép Ilona és Árgyélus mese sánta farkasa, aki Vörösmarty művében a Csongor és Tünde Balgája) és az elemi erők kiegyenlítője, hiszen a Nap tüzes ereje mellé egy víz elemmel bíró Hold is kell. Ahogyan az égen is a Hold a Nap fényének visszatükrözője, úgy erősíti meg az égi igazságot a hős segítőtársaként. Lehet férfi vagy nőalak (pl. dajka) is
A Föld – az a személy, akit a hős keres, általában egy nőalak, az istennői erő, a királylány. Az ővele való egyesülés biztosítja a jin-jang egyensúlyt, a földi és égi egyesülést, a külső és belső harmóniát
A Vénusz – általában egy „felemás” személy, aki próbára teszi, megkísérti a főhőst. Általában egy idősebb nőalak, pl. boszorkány, de lehet mostoha is. Őt adományozóként szokták emlegetni, mert valami olyan dolgot tesz, ami ugyan megpróbálja a hőst, de kap valamit cserébe, ami továbbsegíti őt az úton
A Jupiter – a mesében a szerencse bolygójának képviselője az, aki elküldi az útjára a hőst. Ezzel kimozdítja őt a megrekedtségből és lehetővé teszi a győzedelmes befejezést. Általában egy idősebb férfialak, a hős édesapja, aki „felette” áll.
A Szaturnusz – mint a karma bolygója, ki másban is ölthetne testet, mint az ellenfélben, akivel meg kell küzdeni. Ő a sárkány, a halál, vagy az ördög képében jelenik meg. A hős gyengeségeit, félelmeit mutatja, melynek legyőzése által a lélek felszabadul.
A Mars – a mese álhőse. Egy olyan személy aki a hős képességeivel henceg, de nincsenek meg benne igazából a hős tulajdonságai. Általában „rangban” az ellenség alatt álló férfias személyiség. Az ő dolga felhívni a figyelmet a gőg veszélyeire.
A Merkúr – képviseli a mesében a varázseszközt. Ahogyan a mitológiából ismert római istenség (Hermész) pálcáját (caduceus) ismerjük, úgy jelenti itt is mindazokat a mágikus eszközöket (kard, varázsvessző), melyeket a hős útja során a gonosz legyőzéséhez használ.
Már ebből is láthatjuk, milyen mély tartalma van a mesének. Leírja a hős útja által a beavatás rituáléját, a megismerés és megvilágosodás lehetőségét, melyet az ősbolygók ereje hat át.
Ezért arra buzdítalak, vedd elő a mesekönyved, válassz ki egy neked tetsző mesét és olvasd el. Ha van gyermeked, engedd, hogy ő válassza ki magának mit szeretne hallgatni és olvasd fel neki.
Engedd a szívedben fellobbanni a megvilágosodás fényét!
Lehet, hogy ez a megvilágosodás most éppen egy élethelyzetre vonatkozik, vagy egy probléma, betegség okát tárja fel, de minden egyes kis lépés a célunkhoz visz közelebb, önmagunk és a világ megértéséhez.
Aki nem hiszi, járjon utána…
Áldással
Pusztai Orsolya
