gyufaarus

Belső gyermek meditáció




Helyezkedj el kényelmesen. Lélegezz mélyeket, és közben érezd, ahogy éltető, megtisztító levegő tölti el a lényed. Ahogy lélegzel, teljesen átjár és felold benned minden feszültséget vagy zavart. Lazítsd el minden izmodat és hagyd, hogy tested minden porcikája puhán elpihenjen, lábad fejétől egészen fejtetődig. Kövesd ennek a puha nyugalomnak az útját benned…

Most elindulsz egy utazásra, mely szíved templomába vezet téged. Itt találkozhatsz azzal, aki már nagyon vár téged.

Gondolatoddal most indulj el szíved felé. Tudatod figyelmét irányítsd mellkasodra, majd szívedre és érezd, ahogy szívcsakrádon át, szívtered felé haladsz. Egyre mélyebben vagy magadban, ahogy tudatoddal belső csendedre és szívedre figyelsz. Haladj még beljebb a szeretetben, és most szív szintedre érkezel.

Előtted egy csodálatos boltív áll, mögötte lefelé vezető lépcső. Ez a lépcső Szíved Templomához vezet téged. Átlépsz a boltíven és azonnal megérzed, hogy egy szerető, biztonságos helyen vagy. Lépkedj lassan lefelé a lépcsőkön… egyesével…

Leérkeztél. Előtted egy fénylő, motívumoktól díszes ajtó áll. Szíved kapuja. Itt lakik isteni Szereteted, mi saját Önvalód, Tenmagad. Nyisd ki bátran az ajtót, tárd szélesre és lépj be…
Fényesség, puha melegség, és békesség fogad. Hívogat téged. Indulj el templomod belseje felé. Lépj bele a Fénybe, a melegségbe, az ölelésbe. Nézz körül, csodáld a fényeket és ismerd fel Szíved csodálatos Szeretet-központját. Engedd át magad ennek a Szeretetnek…
Szívd magadba minden pillanatát, járja át ez az érzés tested minden sejtjét. Érezd meg szíved minden bizonyosságával, itt vagy Léted központjában, Szereteted isteni Fényében, Szíved Templomában!
Egyszerre minden olyan ismerősnek tűnik. Tudod, hogy sokszor jártál már itt, csak lehet, elfelejtetted. De most mindent megismersz és szeretettel üdvözölsz.
A kupolás csarnokban megpillantod Szíved oltárát… Odalépsz az oltár elé és megcsodálod. Eligazítod rajta a terítőt, és virágot teszel a vázába. A rajta lévő gyertyákat, ha nem égnének, gyújtsd meg, hogy csodás fényükkel díszei legyenek oltárodnak. Nézd meg mit látsz itt még… és simogasd meg szeretettel a tárgyakat rajta. Ismerj fel mindent, és csodáld tovább…

Most egy gyengéd érintés illeti válladat, mely szeretettel és biztonsággal tölt el téged. Felpillantasz és boldogan ismered fel lelkedet, ki eljött ide hozzád. Öleld meg őt és üdvözöld szíved minden szeretetével. Mosolyogtok egymásra és nem tudtok betelni a szeretettel… Lelked Fénye mindenhol megérint téged, simogat és megnyugtat. Boldog összetartozás érzése jár át. Csodáld meg lelked ragyogó lényét és engedd magadba…
Lelked elmondja mennyire várta már ezt a találkozást veled. Érzed tiszta szeretetét és fényét feléd áradni. Mondd el, mennyire szereted, és kérd, fogja meg a kezed és vezessen téged szeretetével utadon.
Ő felmutat a kupolába, ahol csodaszép üvegablakok vannak. Minden ablakon most egyszerre árad be a fény, az elfogadás Fénye. Isteni Önvalód sugara bevilágítja teljesen Szíved Templomát. Behívtad ide az isteni Fényeket, melyek mostantól itt laknak Benned, mert egyesültél lelked szeretetével.
Boldogságod most már mindig megoszthatod vele, és elmondhatsz neki mindent, bízva abban, hogy segít neked. Ő feltételek nélkül szeret, bízik benned és elfogad téged. Büszke mindarra, ami vagy. Azt szeretné, ha mindig boldogan, szeretetben, megelégedésben élnél.
Lelked mindig veled van, sosem leszel egyedül. Egyként léteztek.
Most kérd meg lelkedet, segítsen találkozni belső gyermekeddel, a te gyermeki éneddel.

Lelked most az oltár mellett kinyit egy ajtót. Az ajtóban egy gyermek áll. Félénken pillant feléd, de nem mozdul.
Felismered őt azonnal, hiszen szíved jelzi, ki ő. Te vagy az, gyermeki énedben, ő az, aki te voltál gyermekként. Belső gyermeked néz rád, ámuló szemeivel. Szíved túlcsordul a felismeréstől és a szeretettől. Karjaidat széttárod, lehajolsz, és lágyan magadhoz szólítod őt.
Ő bizonytalanul tesz egy-két lépést feléd… Mosolyogj rá, küldj neki szeretetet és szólítsd meg őt újra, lágyan és bíztatón.
Lágy hangodra felemeli a fejét és felismer téged. Boldogan szalad karjaidba. Öleld őt magadhoz, zárd ölelő karodba és üljetek le egy padra, Szíved Templomában. Ültesd belső gyermeked az öledbe, és engedd, hogy fejét a mellkasodra hajtsa. Simítsd meg lágyan a haját, és mondd el neki mennyire szereted.
Ő felemeli a fejét, az arcodba néz, és mosolyog rád. Bízik benned, mert tudja, érzi, hogy szereted.
Mondd el neki, hogy sajnálod, hogy eddig nem kerested meg. Bocsásson meg, ha magára hagytad, de most már sosem lesz egyedül, mert te mindig vele leszel. Nem is tudtad, míg nem találkoztatok, hogy mennyire hiányzott neked. Sosem akarod őt többé elveszíteni.
Kérd, hogy mondja el mindazt, ami bántja. Tárja ki neked a szívét teljesen. Beszéljetek meg mindent szeretettel. Tudd, nincs semmi, amit meg ne tudnátok bocsátani, vagy meg ne tudnátok együtt oldani, hiszen mindkettőtök szívében ott a másik helye.
 

Ha szeretetben megbeszéltetek mindent, fogadd magadba gyermeki éned, és mutasd meg, hogy felnőtté váltál. Engedd, hogy benned érzésben ő is felnőjön, és most már igaz szeretetét és bizalmát beléd helyezve teljessé és jobbá változtasson téged.
Érezd át, hogyan változtál máris általa. Mennyivel több és teljesebb lettél. Sok érzésed kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb lett, és csodálatos békeérzés tölt el.
Öleld újra magadhoz és mosolyogj rá. Most hívd oda lelkedet, és mindhárman fogjátok meg egymás kezét. Érezd, az összetartozás és a feltétlen szeretet hatalmát köztetek.
Búcsúzz el gyermeki énedtől, és kérd meg lelkedet vigyázzon rá. Mondd el, hogy nemsokára visszatérsz, hogy újra megölelhesd őket, de a mai naptól bármikor érezhetitek egymást szívvel. Eggyé váltatok a szeretet által.
Köszönd meg nekik a bizalmat, szeretetet és gondoskodást, amivel minden pillanatban segítenek téged.
Most már tiéd az ártatlanság, a játékosság, a gyermeki kacagás, a fantázia és kreativitás minden energiája, mit gyermeki éned adott vissza neked.

Ints nekik boldog mosollyal és indulj el Templomod kapuja felé.
Az ajtóból még pillants vissza és lásd, ahogy az oltár mellett állnak kézen fogva, lelked és belső gyermeked. Integetnek neked és mosolyognak rád. Várják visszatértedet, hogy újabb csodás együttlétet élhessetek át, itt szíved szeretetében.
Kilépsz az ajtón, mely puhán bezáródik mögötted. Szíved csordultig van szeretettel és tisztasággal.
Elindulsz felfelé a lépcsőn és lépésről lépésre egyre közelebb érsz a boltívhez, mely szíved bejárata.
Felérve átlépsz rajta és mellkasodban találod magad. Érzed lélegzeted, ahogy fel- le emeli mellkasod, és ez a lélegzet visszaviszi tudatodat a testedbe.
Érezd meg, ahogy kitöltöd teljesen a tested, és add át a szeretetet, amit átéltél. A találkozás boldog mosolyával arcodon végy egy mély lélegzetet, nyújtóztasd ki tagjaidat és saját tempódban fejezd be a meditációt.
Itt vagy most, test-lélek és szellem egységben, szeretetben és harmóniában, tiszta gyermeki éned teljességével.
 

Köszöntelek.

Pusztai Orsolya
 
 

 

Watercolor2

 


Belső gyermek megszólítása magunkban:

 
Gyermekei ÉN tisztasága szólítalak Téged
Jöjj el hozzám, tölts el Engem Isten Lényegével
Mikor Fényből megszülettél, velem Egyként így léteztél
Kérlek most itt, igaz szívvel
Ki bennem élsz, segíts hittel
Engedd meg, hogy öleljelek
Két karomba vehesselek
Megbocsátás igaz Fénye, legyen köztünk újra béke!
 
Tiszta, gyermekei Énem!
Kérlek jöjj és legyél újra részem!
Engedd meg, hogy igaz Fényed
Hitet adjon hű reményed
Bocsáss meg, ha bántottalak
Hadd legyen most vigasz szava
Fénylő ölelésem!
Jöjj, szeretlek Téged!
 
 
 
 
 
 

Most pedig szeressük, bocsássunk meg magunknak és fogadjuk újra, tisztán magunkba Őt!

 

Pusztai Orsolya

Kristálycsakra

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés