A Tudatos élet öt alapszabálya
1. Minden ellentét látszólagos és kiegyenlíti egymást…
A dualitás vagy kettősség az Egyből született… egyszerűen szólva, minden éremnek két oldala van, de az akkor is csak egyetlen darabból áll.
Ez a törvény azt szeretné megmutatni neked, hogy minden nézőpont kérdése. Amit megtapasztalunk, a velünk történő események láncolatából tanulságot vonva alkotunk igazságokat. Ezek az igazságok, mint megtapasztalt valóságok irányítják reakcióinkat, formálják sztereotípiáinkat.
Ez így van. El kell fogadnunk, hogy az ego csakis a maga elfogadta igazságokon keresztül képes kapcsolódni. Mindezzel minőséget teremtünk és ítéletet mondunk.
Az Univerzum egyensúlyban létezik és folyamatosan törekszik az egyensúly megtartására. Mindannyian egy hintában ülünk, csak te lehet, hogy a libikóka egyik felén, én pedig a másikon. Amikor neked fent van, akkor nekem lehet lent. Ez lehet ellentét…
Ha viszont úgy nézzük, hogy együtt hintázunk, és maga a móka a nézőpont, akkor teljesen mindegy ki van fent vagy lent, hiszen játszunk! Ez pedig egység…
Az ellentétek kiegyenlítődésének szabálya azt mutatja meg, hogy a saját igazságrendszerünk sajátos képet alkot a világról, de a teljesség megismeréséhez látnunk kell a másik oldalt is. Ha valamire vágyunk, csak akkor lesz a miénk teljesen, ha a napos és az árnyas oldalával együtt fogadjuk el. Ezért az Élet megmutatja ezt is és azt is nekünk…
Ha megbecsülünk mindent, amit megélünk, a végén rájövünk, hogy nem a minőség, az előjel, hanem az abban lévő, minket tanító bölcsesség a lényeg!
Ha képes vagy a dolgok lényegi tanítását (azt ami rád vonatkozik) és nem a minősített tulajdonságát észre venni, meglátod minden dolog egységét az ellentéteken túl…
Ez az univerzális szabály arra kíván megtanítani, hogy minden ami különbözőnek látszik, ugyanahhoz a felismeréshez vezet végül!
2. Minden másra mutogatás elsősorban ránk vonatkozik…
Azaz, a felelősséget saját magunknak kell vállalnunk az életünkért, és annak minden dolgáért. A hibáztatás és a másokra mutogatás minket minősít és rólunk szól.
Ismered? Aki mondja másra, az mondja magára…
Az Élet belőlünk indul ki és bennünk ér véget. Mi vagyunk a tudat köre, mely körbejárja önmagát. Mi teremtünk, mi tapasztalunk és mi vonjuk le ezek tanulságait. A külvilág rajtunk keresztül válik élővé… a mi érzékszerveink fogják fel és a mi tudatunk értelmezi. Éppen ezért a saját értelmezésünket nem tudjuk másokra ráhúzni, hiába próbáljuk…
Amit valóságként élünk meg a saját tudatunk kivetülése. Mi adunk minőséget minden életünkben megjelenő dolognak, ezáltal mi vagyunk a teremtőjük saját tudati minőségünkből. Így semmi sincsen, ami nem mi lennénk… a felelősség tehát a miénk, elsősorban abban, hogyan reagálunk, és milyen értelmezést adunk a dolgoknak?
Nézzük egy másik olvasatból… vagyok én, és vagy te. Mindketten, ahogyan korábban már említettem, a saját igazságainkon keresztül tapasztaljuk az életet.
Tudatunk olyan, mint egy szuperérzékeny mágnes… azonnal megtalálja a vele együtt rezonálót és felismerve megszólítja. Azaz nem a másikat, hanem a bennem lévő, de a másik által felismert minőségemet. Ezért, ha találkozom veled, azt fogom felismerni benned, észrevenni rajtad, ami nekem is részem. Azaz általad saját tükörképemet pillantom meg.
Így minél jobban mutogatok rád, annál jobban mutogatok magamra…
Ez az univerzális szabály arra kíván megtanítani, hogy amit másban kifogásolsz, magadban javítsd meg!
3. Mindig a szíved, és ne mások véleménye alapján dönts...
Ha mások igazságait részesíted előnyben, akkor az ő életüket éled, és az ő bábjukként működsz. Elfogadva mások hiedelmeit, megpróbálod eltolni magadtól a felelősséget, amit, mint korábban kiderült, nem vagyunk képesek megtenni.
Ha a saját igazságaidat követed, akkor is, ha azok még nem tiszták, előbb-utóbb felismersz, változtatsz és változol, fejlődsz és új, tiszta igazságokat alkotsz. De ezt csak a sajátjaiddal tudod megtenni!
A felelősséget felvállalva és a döntéseidet meghozva válhatsz egyre bölcsebbé.
Aki nem éli az életet, nem vállalja fel azt, hogy néha térdre esik, vagy épen megáll, sosem kapja meg azt a tapasztalatot, amihez majd visszanyúlhat egy későbbi döntési helyzetben.
Az életet saját magunknak kértük és kaptuk. A szerepünket mi tudjuk a legjobban, ezért nekünk is kell eljátszani.
Ha mások igazságaival takaródzunk, előbb utóbb pucérok leszünk, mint az a bizonyos mesebeli király…
Döntést hozni és azt felvállalni bátor és tiszta dolog. A döntéssel sosincs baj, hiszen minden vezet és tanít, és most már tudod, hogy látszólagos is lehet. Akkor jönnek a problémák, mikor a döntésünkhöz foggal-körömmel ragaszkodunk, vagy éppen tagadjuk… miért ne dönthetnék másképp? Mégis, ez kinek az élete?
Ez az univerzális szabály arra kíván megtanítani, hogy vállald a felelősséget saját magadért és jelöld ki a határaidat!
4. Fogadj el minden helyzetet úgy, ahogyan adódik, és ne feltételezz rosszat…
Az ember hibázik… én szoktam, és gyanítom veled is így van ez.
A saját hibáinkat legtöbbször felismerjük, bizonyos helyzetekben tudatosítjuk és igyekszünk korrigálni, tudva, nem szándékosan tettük, csak elvétettük.
Másokkal is így van ez, csak az ő hibáikat, mi nem hibának, hanem sokszor szándékos támadásnak vesszük.
Ha figyelünk arra, hogy a történéseket ne megítéljük, hanem tapasztaljuk, akkor számtalan esetben láthatjuk meg, hogy amit rossz szándéknak vettünk, valójában csak a másik hibás reakciója a helyzetre.
Emlékezz! Mindenki saját igazságrendszerrel éli meg a saját valóságát. Az igazságrendszerek különbözősége okozhat téves megítélést.
Ha elfogadunk mindenkit és minden helyzetet olyannak, amilyen, a szándékosság látszata eltűnik, és a különbségek közeledése valósul meg.
Egy egyszerű példával élve… attól, hogy valaki összehúzott szemmel, vagy szájjal néz rád, még nem biztos, hogy utál téged, lehet, hogy szorítja az új cipője, és szenved…
Nem tudhatjuk, ki, milyen céllal, szereppel, képességekkel érkezett, hogy sorsát megélje, de abban biztosak lehetünk, hogy olyannak kell lennie, amilyen, hogy teljesítse feladatát. Akkor milyen jogon bíráljuk felül az Univerzum bölcsességét?
Egyik szerep sem jobb vagy rosszabb, mint a másik. Itt minden életnek és minőségnek helye van, hiszen nem lehetének hősök, antihősök nélkül…
Ez az univerzális szabály arra kíván megtanítani, hogy mindig a helyzetre figyelj és várd meg, amíg megérted, mire tanít!
5. Létezz az itt és most-ban, legyél jelen…
Miért? Mert pontosan ez az a pont, ahol dönthetsz!
A vanság lényege a jelenben levés. Ez segít a tapasztalatot megélnünk!
Az idő, mint karmikus tényező a megtapasztalás eszköze, elmetudatunk egyik értékmérője. Erről már korábban írtam a „sorsunk az idő” című cikkemben.
A döntést nem lehet a múltban vagy a jövőben meghozni. Múltbéli önmagad meghaladtad, jövőbelivel még nem találkoztál. De itt a jelenben képes vagy arra, hogy teremts!
A teremtés pedig a döntésben indul el! Mikor döntesz, magadat választod. Ebben az önmagadban itt van a múlt bölcsessége és a jövő reménye, de csak akkor ha itt és most vagy!
Ez az univerzális szabály arra kíván megtanítani, hogy minden te vagy az itt és most-ban, önmagadhoz a jelenlétben kerülhetsz legközelebb!
Áldással, Pusztai Orsolya
