Király és Királynő, avagy viseled az aranykoronát?
Mindannyian királyok és királynők vagyunk, önnön birodalmuk uralkodói.
A bennünk élő király vagy királynő pontosan tudja, hogy ő kicsoda, akkor is, ha mi ezt nem vesszük tudomásul, és nem segítünk neki megélni önmagát, általunk.
A királyi/királynői erő önnön méltóságunk, veleszületett jogunk, belső isteni ösztönünk, mely irányít és jutalmaz egyszerre.
Éppen ezért, a bennünk élő király és királynő méltóságteljes, bölcs, igazságos, és mindent megérdemel, mert jár neki. Ezt ő pontosan tudja, ezért nem követelődzik, nem csap patáliát, nem magyarázkodik, csak vár, bölcsen és csendesen.
Miért kell megadnunk mindent a királynak és a királynőnek?
Azért, mert ha ő rendben van, a birodalom is rendben van, azaz az életünk is biztonságos és örömteli! Tudjuk, hogy egy rendben lévő, igazságos uralkodó vezet minket a boldogság és a megelégedettség útján. Tudjuk, hogy nyugodtan élhetjük az életünket az ő uralkodása alatt, mert a birodalom virágzik… béke van!
A király és a királynő aranykoronát visel. Ez az ő méltóságuk szimbóluma, uralkodásuk jelzőfénye, mely bevilágítja az egész birodalmat, mint a Nap és a Hold egyszerre!
Honnan vették a koronát? Nem az ékszerboltban, sem a bazárban! Születésük jogán kiérdemelték!
Mindannyian uralkodni születtünk magunkon, erősségeinken és gyengeségeinken, tudásunkon, cselekedeteinken, ezáltal építve és virágoztatva fel birodalmunkat, emberi életünket és kapcsolatrendszerünket.
Az igazságos uralkodó addig támasza és vezetője az országnak, míg megbecsüli magát azaz, amíg mi megbecsüljük magunkat, ŐT.
Ha te emberként az életedben nem adod meg magadnak ami jár, ha alul értékeled magad, ha kifogásokat keresel, és folyamatosan panaszkodsz, hogy nincs időd vagy pénzed magadra (ezáltal másra sem), leveszed a királyodról és a királynődről a koronát, és bevágod a „zaciba”, azaz aprópénzre váltod.
Mit jelent ez?
Azt jelenti, hogy elkezdesz mások mércéjével mérni, mások elvárásainak megfelelni, mások alá helyezni magad, és elfelejted a méltóságot, azt, amire születtél: igazságosan uralkodni önmagad és az életed felett!
De mivel az ego képtelen korona nélkül élni, hiszen ő mindenáron önmaga kompetenciáját akarja bizonygatni, az arany koronáért kapott maradék fillérekből, amit közben elkótyavetyélt mindenféle felesleges dolog bizonygatására, vesz egy vas koronát, és azt fogja a fejedre helyezni, hogy látod, mégis én vagyok a király/királynő!
Igen ám! De ez a vaspánt korona helyett inkább abroncs! Kényelmetlen, feszít, nyom és fájdalmat okoz.
Ezért összegörnyedsz, és szenvedsz. Próbálod nem mutatni, de előbb utóbb úgyis kiderül. Az igazság elől nincs menekvés!
Mit lát akkor a birodalom? Mit sugárzol a környezeted felé?
Hogy gyenge és uralkodásképtelen a király/királynő, ezért fellázadnak és letaszítják őt a trónról. Azaz, te taszítod le saját magad, mert elhiszed, nem vagy méltó…
Az uralkodó így a saját országából elűzetik, száműzetésbe kényszerül.
Az életedet ezután először a “pórnép”, azaz az alantas vágyak, félelmek, és gátlások fogják irányítani, ami káoszba taszítja a birodalmat: összeomlik a rendszer!
Majd idegenek szállják meg az országot, azaz mások igazságrendszerei és sztereotípiái, és uralkodnak, kényük-kedvük szerint. Te pedig követed, mint a szolga!
Valóban ezt akarod? Valóban szolga kívánsz lenni a saját birodalmadban? Valóban hagyod királyként vagy királynőként, hogy romlásba taszítsák azt, amit rád bízott az Élet?
Mi történne, ha kifényesítenéd uralkodásod arany szimbólumát, a koronádat, hogy újra ragyogjon, és elfogadnád, hogy hozzád tartozik?
Mi történne, ha újra a fejedre helyeznéd, és felvállalnád az uralkodás felelősségét?
Mi történne, ha újra minden a helyére kerülne?
Szeretnéd? Vágysz rá? Mennyire? Képes lennél kilépni érte az eddigi komfortodból? Képes lennél újra felállni? Kihúzni magad? Felemelni a fejed?
Akkor tedd meg! Itt és most! Fizikailag! Húzd ki magad! Ülj egyenesen! Emeld fel a fejed, mert te Király/Királynő vagy, nem szolga!
Jó így? Jó lenne mindig így?
Akkor először meg kell engedned magadnak minden jót, és minden szépet. Időt, és energiát kell szánnod önmagadra, mert ha a király vagy a királynő jól van, a birodalom is rendben van!
Amit megengedsz magadnak, a birodalmadban az borul virágba.
Amilyen példát mutatsz, a birodalmadban az szökken szárba, és amennyire képes vagy ezt élvezni, úgy terem majd az gyümölcsöt mindenki örömére.
Úgyhogy fejezd be azt gondolni, érezni, mondani, hogy nincs időm magamra... hogy nincs pénzem erre ... hogy nem engedhetem meg... hogy én ehhez kevés vagyok!
Végre vállald fel igaz természeted, a benned élő királyt, vagy királynőt!
Vállald fel a felelősséget a birodalmad, életed felett!
Vedd hát elő újra a koronádat, fényesítsd ki, gyönyörködj benne, fogadd el, hogy a tiéd, tedd a fejedre, húzd ki magad, öltözz a legszebb ruhádba!
Ékesítsd fel magad a legszebb ékszereiddel, és lassan, tudván hogy te vagy az uralkodó, méltósággal és tettre készen ülj életed trónjára!
Nem biztos, hogy könnyű lesz újra elfogadni a méltóságod, a felelősséged, azt hogy a birodalmad a te példád által működik.
Lehet, hogy az elején a koronád egy kicsit félrecsúszik, és többször meg kell igazítani, emlékeztetve rá magad én vagyok a király/királynő!
De hidd el, a benned élő ősi erő, mely túlmutat fizikai emberségünkön, ez a belső nemesség, hamarosan magára talál, és újra fénybe borítja a birodalmat, ahogyan azt kell!
Akkor majd tudod, hogy te vagy a király/királynő, és újra uralkodsz igazságosan, méltósággal, mindenki javára!
Szeretettel, Pusztai Orsolya - Királynő