Néhány spirituális alapfogalom
Mit is értek alattuk?…
Hosszú ideje járok a spiritualitás útján, most és korábbi lehetőségeimben is, vállalom. A spiritualitás fogalmakon keresztül tanít, hogy azokat magadban megélve, te is a spirituális élet részeseként tapasztalhasd életed. Ez gyakran ad okot a félreértésekre, ezért szeretnék egy kicsit beszélni a spiritualitásról és néhány alapfogalmáról, ahogy én látom.
A spirituálitás szemével, nekem mindenki csodálatos úgy, ahogy van. A saját egyediségével és valóságával. Ahhoz, hogy ezt a csodát egymásban is észrevegyük, fontos, hogy értsük egymást, ezért magam is azzal kezdem a képzések során a tanítást, hogy a tanulóimmal tisztázzuk az iskolában használt fogalmakat… így könnyebben megérthetjük egymást.
A spiritualitás fogalmainak félreértelmezése gyakran ad okot arra, hogy valakiben fenntartás, vagy félelem keletkezzen az iránt, amit nem tapasztalt meg, így sokszor megismerés helyett elutasításba, vagy kritikába menekülünk.
Ilyenkor az ego, az elmetudat, hogy a tapasztalat hiányait kitöltse, cimkézni kezd, felbélyegzi az adott fogalmat, foglalkozást, vagy akár magát az embert is, hogy önmaga félelmeit igazolja.
A bélyegek „sütögetésének” egyik alapvető oka, hogy a spiritualitást mindenki a saját csatornáján keresztül értelmezi, ezáltal, sokak szerint, ami azon kívül esik, az nem spirituális.
Könnyű az ítélkezés csapdájába esni, ha meg vagyunk győződve arról, hogy csakis úgy lehet csinálni spirituálisan valamit, ahogy mi tanultuk vagy tudjuk.
Sokszor pont az a probléma az emberek között, hogy az alapfogalmak eltérő értelmezése kapcsán félreértésben maradnak, így könnyedén jelentik ki bárkiről, vagy bármiről, hogy ilyen, vagy olyan. Sokan nem is kíváncsiak a másik nézőpontjára, hiszen ők már úgyis eldöntötték, mi az igazság.
Azt tapasztalom, hogy sokan várnak megváltást másoktól, főleg a spirituális segítőktől. Azt hiszik, azzal, hogy valaki spiritualitással foglalkozik, máris képes arra, hogy megoldja az életüket, eltüntesse a problémáikat. Ezért istenítik a tanítókat és elvárják, hogy csiribú-csiribá, minden jó legyen. Amennyiben ez nem így van, és itt fáj, meg ott fáj, máris van kit hibáztatni.
A tudatosság útját egy tanító csak mutatni tudja, de megjárni mások helyett soha. A tudatosság csak személyesen értelmezhető, mert pont az Én a mércéje.
Akkor nézzük egy kicsit a „divatos” fogalmakat a saját értelmezésemben, és nyugodtan vitatkozz velem, hiszen így tanulunk mindannyian.
Az első fogalmam maga a spiritualitás.
Mit jelent spirituálisnak lenni? Én úgy látom, hogy egyszerűen élni az életet nyitott szemmel és szívvel.
Nincs a létezésben egyetlen olyan tudatosság sem, aki ne lenne spirituális. Ugyanis a spiritualitás az önmagát tapasztaló tudat végtelensége, azaz a lehetőségek tárháza. Éppen ezért spirituális egy szellemi vezető, egy meditációt tanuló, de a szomszéd lány, és Józsi bácsi is, a Nyírfa utca 2/B-ből, csak másképp.
A „spirituális baromságoknak”, nem az a problémájuk, hogy léteznek, hanem az, ha az emberek nem képesek a spiritualitást magukban jól megélni.
Az ego hajlamos mindenből személyes dolgot csinálni, így a spiritualitást is kisajátítani: Én spirituális vagyok, mert minden nap meditálok, de te nem vagy az, mert nem hiszel Istenben! – ez lehetne egy tipikus mondata a spirituális ego-nak. Szerintem a spiritualitás gyakorlása csak egy nézőpontból, nem ad teljes képet.
Mindenki spirituális, mert minden létező, és maga a Létezés a spiritualitás! Minden létező spiritualitásának célja, önnön felismerése az egység részeként, majd magában az Egy-ben. Pl. én egy szuverén személy vagyok, Orsi, és ugyanakkor ember (függetlenül a nevemtől, koromtól, nememtől), azaz az emberiség szerves része. Minden minőségemben én vagyok az, így egyszerre vagyok mindenhol Orsi és ember is, akár tudok róla, akár nem. Mi ez, ha nem spiritualitás? Kell hozzá más, mint felismernem önnön létezéseimet? Kell más hozzá, mint létezni? Erre te válaszolj:).
Megint más a spiritualitást tudatosan megélni, hiszen az már tanulás, gyakorlás, idő-, és energia-befektetés függvénye.
Itt jönnek be azok a gyakorlatok, pl. meditáció, melyek segítenek ezt a megtapasztalást, megélést más szintekre is kiterjeszteni.
Ezen technikák alapja pedig a koncentráció, és a teremtő képzelet útján működik.
Nincs olyan ember, aki ne meditált volna már, hiszen amikor elképzelünk egy szép tengerparti nyaralást és odahelyezzük magunkat abba a virtuális valóságba, az már a meditáció egy formája.
Nehogy azt gondoljuk, hogy azért mert mi meditálunk, különbek vagyunk másoknál, hiszen ők is csinálják, legfeljebb nem tudnak róla, vagy egyszerűen csak nem posztolják minden nap, hogy mennyire megvilágosodtak:).
Második fogalmam a tudatosság.
Itt jön be a spiritualitás tudatos megélése, azaz a gyakorlatba való átültetés. A tudatosság alapja tapasztalataim szerint a figyelem.
Amikor megtanulunk valamit a saját világunkban, amit igaznak fogadunk el, és eszerint is cselekszünk… ez a választás a bennünk élő tudatosság egyik része, mely az információt viszi.
Ugyanakkor létezik egy visszahozó csatorna is, ez pedig a tapasztalat útján nyert visszajelzés, ami az információt hozza.
Amit a saját igazságomban megéltem, megcselekedtem, az nekem jó? Másoknak mit okoz? Hogyan reagál rá a saját tudatom? Hogyan reagál rá a környezetem tudatossága?
Ha figyelmes vagyok magamra és a környezetemre, akkor a megélések által adott és kapott információk feldolgozásával tudatosan alakíthatom a saját világomat. Ezáltal saját tudatos döntéseimet megismerve és elfogadva élek, nem hibáztatva senkit a velem történtekért, tudva mit-miért tettem a múltban (elfogadva az akkori igazságaimat), és tudva itt és most, mit-miért teszek (a jelenlegi igazságrendszeremből kiindulva). Ez lehet teljesen más igazság, nem szégyen változni, de lehet ugyan az is.
A lényeg, felelősséget vállalni saját magunkért, a fejlődésünkért, a vágyainkért, a tetteinkért, minden teremtésünkért, nekem ez a tudatosság!
Harmadik fogalmam a mumusnak tartott mágia.
Jelentem, szerintem nincs más erő a világegyetemben, mint a mágia. Ez az az őserő, amiből minden áll. Ez a mindent teremtő és lebontó, átható és éltető energia. Azzal szoktam picit viccelődni, a tiszteletteljes szeretet hangján, hogy a világ legnagyobb mágusa Isten, a Teremtő.
Ugyanis minden mágikus tevékenység alapja, a tudat erejének célzott irányítása, a teremtés érdekében.
- Isten így szólt, legyen világosság! És lőn Világosság! – na, kérem ez aztán a mágia, hiszen teremtő erejével, célzottan, létrehozott valamiből valamit.
Ha úgy nézzük, mi is mind mágusok vagyunk, hiszen teremtő erőnket célzottan használjuk, hogy dolgokat létrehozzunk.
Akár egy széket: hiszen az élő fa, egy teljesen más használati tárggyá alakul, a mi közreműködésünkkel. Tudatosan? Igen. Célzottan? Igen. Teremtő erőnk felhasználásával? Hát hogyne!
Vagy akár egy Életet: az élet teremtése a legnagyobb mágia! Életet adni egy gyermeknek, életre hívni a teremtésből… a mágia csodája!
Itt jön be a kérdés: de akkor most mi fehér és fekete a mágiában?
A szándék! Az, amivel a teremtést életre hívjuk.
A szeretetteljes, örömteli, mindenki javát szolgáló teremtést nevezik: fehér mágiának. Ilyen a szívből mondott ima is, amit felajánlunk valakiért. Természetesen ilyen a szeretetteljes gyógyítás és a tanítás is.
Az önző, mások kárára történő teremtés, melynek legjobb példája a magyarban megtalálható: „Dögöljön meg a szomszéd tehene is” – „jókívánság”, már a sötét tartománya (romboló ereje) az univerzális teremtő erő használatának. A fekete mágia a rossz szándékkal elindított teremtés.
Jelentem, ezt a kettőt is gyakorolja mindenki. Hiszen a dualitás világában nincs egyik a másik nélkül. Nincs csak jó, és nincs csak rossz, hiszen mindkettő ismerete okán dönthetsz, melyiket választod! Honnan tudod, mikor van nappal, ha nem ismered az éjszakát?
Mielőtt azt hinnénk, hogy mi magunk vagyunk a megtestesült jóság (ami természetesen lehetséges ez életben), kérdezzük meg magunktól, ez mindig így volt? Honnan tudom mi a jó? Miért döntök például a fény mellett, a sötétség ellen? Honnan van erre összehasonlítási alapom? Valamikor találkoznom kellett a másik oldallal is, hogy kijelenthessem, melyik kell nekem!?
Ha ez nem így van, akkor ez nem az én döntésem, hanem mások igazságait szajkózom!
Mindenki volt már életei folyamán jó is és rossz is… ezáltal használtunk már fényes és sötét erőket is… igen mi is, most is, amikor szeretetteljesen, jó érzésekkel felidézünk magunkban valakit, vagy amikor dühösek vagyunk és úgy beszélünk valakiről, szidva őt (ezt csak példaként írom, kérem senki ne vegye magára).
Hiszen az egyiknél jó szándékú teremtő erőt mozgósítunk, a másiknál éppen bántót.
Ahogyan én látom, a mágia a természet rendjével való együttműködés! Ez a természetes mágia, ami minden létező sajátja, annak okán, aki ő, a teremtő tudat.
Ez az a teremtő erő, amivel mindenki természetes módon éli az életét.
Minden gondolat, érzelem és akarat is mágikus „művelet”, hiszen célzottan létrehozunk, teremtünk vele, ezért természetes módon te is „mágiázol”, ha valamit kigondolsz. Ilyenkor a gondolatunk, érzelmünk vágyára kivetítjük a megvalósulást, amivel kapcsolatot hozunk létre: ez az ember természetének a rendje!
Probléma akkor szokott adódni, ha beleavatkozunk a természetes rendbe, és akkor is kialakítunk kapcsolatot, ha az természetes módon nem jött volna létre: ilyen például egy szerelmi kötés (amit meghatározott szertartás szerint, tudatos beavatkozással történik).
De azért ne kiabáljunk mindenkire „fekete mágust”, aki vágyik valamire, és azt kifejezi, vagy megteremt magának valamit, és az nekünk nem tetszik… biztosan azért ilyen híres/gazdag/sikeres, mert varázslat van mögötte.
Egyébként igen, az akarat, a kitartás, a hit és a gyakorlat varázslata, ami csakis rajta múlik!
Mi is ez a korábban említett mágikus kötelék?
Engedjétek meg, hogy elmondjam, folyamatosan alakítunk ki egymás között energiakötelékeket. Ezek az éteri köldökzsinórok minden egymással együttműködő (ez pozitív és negatív tartalomban is értendő) lény között létesülnek, a megfelelő energiaközpontok közreműködésével. Ez a természetes mágia sajátja, az életkapcsolatok és energiacserék lehetősége.
Ott van az anya és a gyermek között, a család köteléke. Ott van a szerelmesek között az összetartozás köteléke. Ott van az orvos, gyógyító és páciense között a segítségnyújtás köteléke, és ott van a tanító és a tanuló között is a tudás köteléke.
Gyógyítóként és tanítóként is tudok ezekről a kötelékekről, de csak addig engedem az energiaáramlást közöttünk, míg az adott együttműködés, gyógyítás, tanítás fennáll.
Ezeket a kötelékeket a kapcsolat végeztével el tudjuk vágni, meg tudjuk szüntetni, vagy eloldódnak maguktól (pl. a család köteléke egy haláleset után, vagy az összetartozás köteléke szakításkor).
Arra viszont érdemes figyelni, milyen minőségű energia áramlik ezeken a csatornákon.
Figyelem, a kapcsolat kétirányú! Adsz és kapsz is. Mikor valakivel tudatosan kapcsolódunk, az energiaszálak közös energiatérben találkoznak, adott erőközpontokban (csakrákban). Ezt a szálat közösen használjuk, közösen áramoltatunk rajta energiát. Amit az egyik gondol, érez a másik iránt, annak minőségét a másik érzi, és kapja. Amit a másik küld az egyik irányába, azt pedig az egyik érzi… ezt sokszor telepatikus erőként értelmezzük.
Ugyanakkor léteznek a nem természetes kapcsolatok, melyek a rend „megerőszakolása” okán jönnek létre, mágikus szertartás által, ezeket szokták mágikus megkötözöttségként emlegetni.
Ehhez viszont meghatározott rítusok szükségesek, melyek kellékekkel, idézésekkel, szertartás-szerűen avatkoznak be.
Ezek a rítusok kapukat nyitnak a kollektív tudat terén át az asztrális dimenziókba, amelyeken keresztül, a beszólított energiák olyan tudatformáló erőket hoznak, hogy átalakítják célzott irányítással (varázsigékkel) a természetes folyamatokat.
Ezért nem szerencsés mindenféle boltban kapható varázskönyvekből „versikéket” olvasgasgatni, főleg hangosan.
Ilyenkor a mágus, tudatosan összeköt olyan energiákat, melyek, mint korábban is említettem, természetes úton (mondjuk azért, mert az egyik fél visszautasítja a kapcsolatot és nem fogadja el az éteri köldökzsinórt) nem kapcsolódnának.
Pl. Józsi akar valamit Maritól, aki ezt nem akarja, visszautasítja, így Józsi hoppon marad, és ezt elfogadja.
Na, de mi van, ha Józsi a visszautasításba nem nyugszik bele, mert szerinte Mari az ő élete szerelme, csak a kis butuska (mármint Mari) ezt nem látja, és elmegy egy mágushoz, hogy segítsen, hogy Mari az övé legyen, vagy otthon összekontárkodik egy szerelmi mágiát?
Beleavatkozik a természetes folyamatokba, nem veszi figyelembe a szabad akarat okán élő döntés jogát, és akkor is létrehozza (létrehozatja) a köteléket, ha azt a másik elutasította.
Ezért az, amit sötét mágiának nevezhetünk, egyfajta megerőszakolás, a szabad döntéstől való megfosztás, saját akaratunk tudatos ráerőszakolása másokra, saját céljaink mindenáron való elérése érdekében, ami nem kér, hanem parancsol.
Ha a korábban elmondottakat átgondoljuk, és saját fogalmainkkal tisztában vagyunk, már mi magunk tudjuk eldönteni melyik utat választjuk. Minden út jó, csak tudnunk kell, nekünk miért az? Ha saját igazságainkról meggyőződve, tiszta szándékkal, figyelemmel és felelősséggel éljük az életünket, a spiritualitás beköktözik a mindennapjainkba és csodájával beragyogja életünket.
A spiritualitás képes megmutatni a világ minden igazságát és gyönyörűségét - benned!
Látod?
Áldással,
Pusztai Orsolya – lélekgyógyász (másodállásban, mágus:))