A jelen hatalma
Korunk az információé, a folytonos híreké és jövőprognózisoké. Ma már mindenki tud mindenről, hiszen csak „beguglizzuk” és máris szakértőkké válunk.
Ma már bárhol kapható bölcsesség, instant formában is, és akár egy hétvége alatt megvilágosodhatunk.
Ez az ígérgetések kora, ahol mélyről jövő, kósza vágyakat kergetnek sokan a „spiritualitás” lasszójával.
Most kicsit mintha magam ellen beszélnék, hiszen spirituálisnak vallom magam, de ugyanakkor felelősségteljesnek is.
Meggyőződésem, hogy kellő tapasztalat és megélések hiányában senkiből sem válhat, hipp-hopp, gyógyító vagy tanító.
Természetesen mindannyian tanítói vagyunk egymásnak itt a Földön, de vannak, akiknek ez belülről jövő hivatás, melyre több életen keresztül készülnek.
Ez a hivatástudat nem elég ahhoz, hogy embereket vezessünk, tanítsunk. A gyógyítóvá váláshoz, pontosan úgy, mint a népmesékben, a díj elnyeréséhez, három próbát kell kiállni.
Az első, a gyötrődés és megszabadulás próbája.
Ez a próba, bár első hallásra a legnehezebbnek tűnik, csak a bemelegítés. Ez elsősorban súlyos nehézségekben, fizikai és lelki fájdalmak képében, tragédiában, traumában jelentkezik.
Ez lehet egy elválás, veszteség, betegség, érzelmi kilátástalanság és számos más dolog. Mindenki a saját bőrén tapasztalja, a maga módján érzékeli.
Ennek során derül ki, készen állsz-e a feladatra?
Amíg a gödörből nem jutsz ki a saját erődből (természetesen lehet segítséget kérni, de mégiscsak neked kell lépni), addig a lécet nem „ugrottad” át.
Személyes tapasztalatomban minden megvolt, ami edzhetett. Kiskoromban elváltak a szüleim, fiatal voltam mikor eltávozott édesanyám, és kezdő anyuka, mikor egy betegség miatt mozgásképtelenné váltam. Akkor, abban a tudatállapotomban „vége volt az életemnek”. A rengeteg orvosi vizsgálat, kísérleti gyógyszerek, visszautasítások, reményvesztett állapot, amit akkor átéltem, a legnagyobb sötétségbe taszított. Innen kellett felállnom, hogy azzá válhassak, aki most vagyok!
Más szóval, amíg nincs saját tapasztalatod arról, mit jelent az, hogy „nagy szarban lenni”, hogyan érthetnéd meg mások pöcegödrét? Amíg nem tört meg téged az élet, honnan tudnád, miként segíthetsz a hozzád fordulóknak, hogy összerakják magukat? Amíg nem álltál föl és másztál ki a gödörből a napfényre, milyen jogon okoskodsz?
Ezt mind a saját bőrömön kellett megtapasztalnom, ahogy mindenkinek, akinek a hivatása a segítségnyújtás.
A gyötrődéstől való megszabadulás a gyógyítóvá válás első lépcsőfoka. Ha kihúztad magad a hajadnál fogva a csüggedésből, másoknak is meg tudod ezt tanítani, hiszen a legcsodálatosabb nevelési módszer a példamutatás!
A második, a tanulás és felelősség próbája
Ez a próba bár „könnyűnek” hangzik, igen nehézkes tud lenni. Ezen a szinten az embert kell formába hoznunk. Azaz, összeszedni és összerakni minden információt magunkkal, és a világgal kapcsolatosan. Az előző lépcső már sok mindent megtanított önmagunkról. Itt az ideje, hogy elmélyítsük ezt a tudást, az önismeretet. Ha hívatásunkat gyakorolni szeretnénk, elő kell hoznunk magunkból minden olyan képességet, mely segíti megélnünk ezt. Sokat kell figyelnünk, felismernünk, gyakorolnunk. Na, itt szokott nagy bukta lenni. Úgy nevezik: a kitartás hiánya!
Amit ugyanis sokan elfelejtenek, az az, hogy a tudás felelősség, a felelősséget pedig meg kell érlelnünk magunkban. Az éréshez pedig idő kell.
Egy nagyon egyszerű példával élve, ahhoz, hogy a késsel ne okozz sérülést, meg kell vele tanulnod bánni. Gondolod a séfek késsel a kezükben születtek? Hát néhány biztosan:), de a többség biztosan nem. Ők sokat gyakoroltak, tanultak és figyeltek, mire „késvirtuózokká” váltak.
Újra saját magammal fogok példálózni, én valahogy mindig kéznél:) vagyok…
Mikor a gyötrődés és megszabadulás próbáját kiálltam azzal, hogy felismertem én irányítom az életem, és csakis rajtam múlik a saját gyógyulásom, elkezdődhetett a második szakasz, a tanulás. Földi és szellemi szinten is „edzettek” kívül-belül. Kaptam tanítást földi emberektől és égi mesterektől. Minden nap, rendszeresen, ugyan abban az időben keltem és meditáltam (megjegyzem, teszem ezt a mai napig), átvettem a tanításokat és megcsináltam a házi feladatokat, mert kaptam mindenhonnan… A kapott és tanult technikákat magamon gyakoroltam, gyógyítottam magam folyamatosan. Figyeltem, hogy a testem fizikai szinten is megkapjon mindent, ahogyan a lelkem érzelmileg, és a szellemem gondolatilag is: add meg a királynak, ami a királyé, Istennek, ami Istené… ugye ismerős?
Évek teltek el így… magamban tanultam, felismertem, megértettem, ezzel magamat gyógyítottam. Ha szükségem volt segítségre, kértem.
Mikor rendben éreztem magam, egészségem helyreállt, kedélyem újra bizakodó és vidám lett, hálás voltam mindenért, mert megértettem önmagam teremtésének a felelősségét.
Ez a kulcs a harmadik ajtóhoz! Mikor megérted, hogy senki és semmi más nem felelős azért, ami veled történik, csakis te! Amit belefektetsz, azt kapod vissza. Ha kitartasz és csinálod, megjutalmaz. Ha elfutsz előle… hamarosan szembejön veled.
Sokszor hallottam már, nem úgy sikerült, minek próbálkozzak, biztos így kell lennie… és ha nem? Ha pont az a próba, hogy kitartasz-e?
Ha a lelked valahová elvezet, azt okkal teszi. Honnan tudod, mit adhat neked az a helyzet, ha nem csinálod végig? Természetesen te döntesz, de abban biztos vagyok, hogy a tudást nem adják oda egy hétvége alatt!
A harmadik próba, a jelenben levés hatalma
Ez a próba a legnehezebb. Igen, gondolhatod másképp, én a saját tapasztalatomból beszélek. A jelenben levést nem misztikus értelemben gondolom, hanem egyszerűen figyeljünk arra és legyünk benne abban, amit itt és most csinálunk. Figyeljünk arra, akivel beszélünk, nézzünk a szemébe. Vegyük észre, hogy mások is vannak a világban, legyünk jelen a helyen ahol vagyunk. Figyeljünk magunkra és egymásra, pont abban a szituációban ahol vagyunk.
Okkal éljük ezt az életet. Itt kell döntenünk és cselekednünk. Nem tegnap… azt már megtettük, és nem holnap… az még előttünk áll: itt és most!
Emberi tudatunk, ego-nk, okkal születik és hal meg a testünkkel. Okkal nevezzük pont ezt a helyet otthonunknak és a lehetőséget a saját időnknek.
Először itt kell tudatosodnunk, azaz a saját házunk táján kell söpörgetnünk, és ha itt mindent megtettünk, akkor léphetünk tovább.
Lassan már a csapból is az „ismerjük meg előző életeinket” szlogen folyik. De kérdem én, mit akarsz megismerni ott, ha itt az sem tudod ki vagy itt?
Addig nem értelmezheted helyesen a múltat, amíg nem tisztáztad a jelent!
Újabb saját példa…
Mikkor már rendszeresen több éve meditáltam, egy alkalommal a múlt tudása megnyílt előttem és egy korábbi életembe pillanthattam bele. Annak az életnek a felidézése itt, a jelenben is sok mindent a helyére rakott, megértettem az ok-okozat egy kapcsolatát bennem. Ez annyira tetszett, hogy kértem a mestereimet, hogy mutassanak még és még. Azt a választ kaptam, legyek türelemmel, mindennek eljön az ideje. Bevallom nőiesen nem voltam az. Nem hallgattam rájuk és belenéztem egy olyan múltbéli emlékbe, ami teljesen összezavart. Nem részletezem mi volt az, de mikor visszatértem azt éreztem, hogy értelme volt a történetnek, a cselekmény is szépen összeállt, de mégsem tudom hová tenni az egészet. Megkérdeztem a mestereimet mi történt? Azt válaszolták, hogy nem volt meg a jelenben az a tudásom, felismerésem, amivel megérthettem volna a tanítást, így bizonyos részeket láthattam, a többit az elmém kipótolta. Ebből így egy jó nagy katyvasz lett, aminek a legnagyobb része nem is valóság csak ábránd.
Gyógyítói munkám során már nagyon sok emberrel találkoztam. Sokan mesélnek arról, hogy ki-mit mondott nekik előző életeikről, hogy kik voltak ők. Ahány Artúr királlyal meg Sába királynővel találkoztam már, tele lehetne írni vele több történelemkönyvet.
Az előző életek tudásának „mézesmadzagjával” könnyű balekot fogni, de ahhoz, hogy a múltból jövő információ érthető is legyen és tanuljunk belőle, itt és most kell tudnunk kik vagyunk! Különben a válaszokat kereső ego a hitrendszerinkből pótolja a hézagokat és félrevezetjük magunkat.
Ehhez meg kell értenünk és meg kell élnünk magunkat most, ebben az életünkben.
Az ennivaló itt táplál! De mit viszel be magadba vele, ha közben a telefonodat nyomogatod? Hogyan figyelsz annak tápláló erejére, ha közben a „hogyan fogjunk jó pasit” oldalt olvasgatod?
A napfelkelte, a természet itt és most akar neked adni valamit, de hogyan fogadhatod el, ha egész nap a négy fal között ülsz és robotolsz?
A jelenben levés elsősorban annak tudatosítása, hogy te itt vagy, és rajtad múlik mit kezdesz ezzel a felismeréssel.
Ha éltél a jelen adta lehetőségekkel, feltárul a múlt és kinyílik a jövő is. Ehhez viszont kitartás, figyelem és önfelvállalás szükségeltetik.
Ha úgy érzed készen állsz, egy utat mutathatok neked, melyen és is haladok és vélhetőleg előbbre járok, így segíthetek.
Kitartásra lesz szükséged, legalább két évre, de biztosíthatlak, visszatekintve megérted majd, hogy megéri!
Várlak szeretettel a Lélekgyógyász Akadémia két éves képzésén 2018. áprilisában.
Szeretettel, Pusztai Orsolya – lélekgyógyász, útmutató