Ön-gátló mechanizmusok
Az ember életében nagy szerepet játszanak azok az automatikus reakciók, melyek a tanulás folyamán rögzülnek.
Ezek olyan energiainformációk, melyek hozott vagy szerzett tapasztalatként tárolódnak, illetve épülnek energiaterünkbe.
A hozott információk, előző életbeli tapasztalatok és feladatok eredményeképpen, vagy éppen a magzati kor tapasztalataként kerülnek feljegyzésként tudatalattinkba.
Ezek a gondolatok az aktuális szituációk megélésekor aktiválódnak és válaszüzenetként érzelmeket, valamint abból képződő cselekvéseket kondicionálnak.
Minden tapasztalat, és a belőle megfogalmazott meggyőződés, főleg ha rendszeresen ismétlődik, előbb utóbb szokássá válik. Ebben csak az a szép, hogy ez a szokás sokszor tudattalanul késztet minket cselekvésre, ezért már csak az eredményét látjuk.
Ezek a tapasztalatok bennünk olyan feljegyzéseket hoznak létre, amelyek a használati utasítás mintájára elmondják, mit-hogyan működtessünk a kérdéses szituációban.
1. Ezek a feljegyzések lehetnek velünk érkezett, a tudatalattinkban, lélekfeljegyzésként tárolt információk.
2. Lehetnek szerzett, a szocializációs folyamat során megtanult igazságok.
3. De akár másoktól tudattalanul átvett reakciók is, melyeknek alárendeljük magunkat.
A lélekfeljegyzések olyan tapasztalatok által szerzett meggyőződések, készségek és képességek melyeket a tudat, a téren és időn át tartó inkarnációs folyamata alatt szerzett.
Ezek jelen életünkben tehetségként, érzékenységként, rokon-, vagy ellenszenvként aktivizálódnak. Céljuk a további fejlődés elősegítése és a karmikus számlák kiegyenlítése.
A szerzett feljegyzések gyermekkorunkban, neveltetésünk családi illetve környezeti hatásai kapcsán kódolódnak belénk. Ezek olyan folyamatos ingerhatások révén jönnek létre bennünk, melyeket nap, mint nap tapasztalunk és természetesként élünk meg. Ezeken gyermekként nem is gondolkodunk, csak magunkban eltároljuk őket, és sokszor nem is tudjuk, hogy ezek működtetnek minket a háttérből.
A rendszeres cselekedet létrehoz bennünk egy gondolati kapcsolódást, mint összefüggést.
Pl. azért kell kezet mosni evés előtt, hogy a szennyeződések ne kerüljenek a szervezetünkbe, ha megfogjuk az ételt: tiszta kézzel egyél!
Ezt megtanulva kapcsolódik hozzá egy érzés, ha kezet mostam, az rendben van, megtisztultam, akkor ehetek: nyugodtság.
Ezt zárja a cselekedet: megmosom a kezem.
Ez egy tudatos kapcsolat, mely elindítja és végigvezeti bennem a gondolat-érzelem- cselekedet folyamatát.
Lehetnek azonban bennünk másfajta tudattalan késztetések is. Ezeket magunkban hordozhatjuk már a fogantatásunk pillanatától. Édesanyánk és édesapánk minden információja benne van abban a két sejtben, amik összekapcsolódva, majd osztódva megadják a formát és a lehetőséget az új emberi életre. A DNS információk korántsem csak a fizikai megjelenésről és biológiai felépítésről tárolnak programokat. Bennük rejtőzik minden érzelmi és gondolati program is az adott létezőről. Mit gondolsz, akkor ezek hová lesznek? Természetesen beléd kerülnek, és a sejtmemórián keresztül beíródnak a tudatalatti terébe. Azután majd onnan aktiválódva késztetnek cselekedetre téged.
Vannak olyan esetek, amikor egy gyermek pontosan úgy viselkedik, mint a születése előtt eltávozott apja. Honnan tanulhatta akkor a mintát, ha fizikailag nem volt előtte? Ki mutatta meg neki? Természetesen a sejt-tudat, ami még őrzi az édesapja minden információját a gyermekben.
Képesek vagyunk a kollektív tudati mintákra is rákapcsolódni. Ha itt találunk követendőt, magunkat igazolót, akkor át tudjuk venni és onnantól a magunkénak hinni. Átéltél már olyat, hogy valaki elmesélt egy vele megtörtént vicces esetet neked? Annyira megtetszett, hogy magadra vonatkoztatva tovább adtad. Minél többször mesélted, annál igazabbnak tűnt, míg a végén már elhitted veled esett meg. A tudat képes a virtuális élményekből igazságot, hitrendszert kovácsolni…
A tudatunkban működő programok tehát késztetéseket hoznak létre bennünk. Ezek vagy támogató, vagy tiltó érvénnyel vannak jelen.
A támogató meggyőződések valamilyen cselekedet megtételére ösztönöznek a vágyott dolog elérése érdekében.
A tiltó programok pedig veszélyként érzékelve az adott dolgot, igyekeznek távol tartani tőle, azaz a cselekedet szabotálására késztetnek.
Ezek lehetnek egyszerű védelmi programok: vigyázz a tűz forró, ne érintsd meg!
Ez teljesen rendben is van így, hiszen az élet védelmére utasítanak.
De mi van akkor, ha egy rosszul megfogalmazott tiltó program olyan dologtól akar eltávolítani, amire pedig szükségem lenne: a férfiak/nők mind csak azt akarják, ne higgy nekik!?
Ezek az önsors-rontó vagy önszabotáló programok bennünk.
A tudat feladata az élet, azaz önmaga fenntartása, így rossz tapasztalat esetén igyekszik megóvni minket a már ismert negatív hatástól. Ezt úgy éri el, hogy megakadályoz minden cselekvést, nehogy megint átéljük a számunkra fájdalmas szituációt. Ezzel leblokkol, mi pedig vagy elfolytunk, vagy védekezésképpen ellentétesen cselekszünk.
Ha bárkiben elnyomtak gyermekkorában egy tiszta vágyat, és elhitették vele, hogy az számára nem jó, annak az információja eltárolódik gondolati-, és érzelmi szinten is benne. Mivel gyermekként az a természetes, hogy amit tanulunk (mert még nincs saját tapasztalatunk) az igaz, elfogadjuk, hogy nem jó, nem nekem való, majd hozzákapcsolunk egy érzést is. Ugyanakkor valahol belül érezzük, nincs ez így rendjén… de elnyomjuk, és helyette a tiltó érzéskódot fogadjuk el.
Ez legtöbbször a BŰNTUDAT.
Ezért bármikor, ha ez az ember a vágyai irányába indul, vagy rájuk gondol, a gondolat azonnal összekapcsolódik a „nem jó” programmal és a vele együttműködő érzelemmel, a bűntudattal, ami benne megnyilvánulva olyan területeken gátolja őt, amiben kiteljesíthetné magát.
Így kerül az ember ön-gátló mechanizmusok irányítása alá.
Ha elfogadjuk mélyen belül azt az igazságot, hogy a harag rossz, akkor nem éljük meg a természetes haragunkat, amivel pedig megvédhetnénk magunkat, és elfolytunk. Ezáltal egyre haragosabbak leszünk belül, de nem veszünk róla tudomást, míg meg nem betegszünk, mert már a testünknek kell jeleznie, hogy egyáltalán tegyünk valamit.
Ugyanez igaz, minden olyan igazságra, ami bűntudattal párosul.
Nem engedhetem meg magamnak… azaz nem vagy elég jó hozzá, mondja benned az igazság. De ez kinek az igazsága? Tényleg így lenne?
Nem érdemlem meg… azaz még nem tettem meg mindent, nem szolgáltam rá, még nem fektettem bele elég energiát. De mikor lesz elég? Ki mondja ezt meg?
Nem tudom megtenni… azaz nem érzem magam elég okosnak, ügyesnek, erősnek hozzá. De mikor leszel az? Milyen erősnek, okosnak, ügyesnek kell lenned? Kihez méred magad?
Amíg nem ismerjük fel, hogy ezek a gátló igazságok irányítanak, addig tudatunkban teljesen természetes lesz, hogy ezt a „protokollt” kell használni hasonló helyzetek esetén.
Jó párkapcsolatra vágysz, de mégsem jön össze?
Itt az idő, hogy felismerd, milyen gátló meggyőződés van benned a párkapcsolattal összefüggően!
Lehet benned egy olyan igazság, mert ezt tapasztaltad gyerekkorodban, hogy minden kapcsolat szenvedéssel, lemondással és boldogtalansággal jár. Te viszont boldog szeretnél lenni. A tudatodban azonban a boldogság és a párkapcsolat nem fér meg együtt. Mit fogsz tenni? Tudat alatt szabotálod a kapcsolataidat, mert ez a belső meggyőződésed!
Anyagi bőségre vágysz, de kifolyik a pénz a kezedből, vagy meg sem kapod?
Itt az idő, hogy felismerd, milyen gátló meggyőződés van benned a bőséggel kapcsolatban!
Lehet, hogy azt tanultad, hogy a pénz „mocskos”. Ha te tisztán szeretnél élni, beengednél-e egy koszos dolgot az életedbe? Hát persze, hogy nem. Azonnal ellenakciót indítasz minden beáramló pénz energiára, bekapcsolod az ön-gátló mechanizmust.
Ha fel szeretnéd ezeket oldani, innen kell elindulni… és szépen felgöngyölíteni a felismerés és elfogadás erejével a téged mozgató szálakat.
Ha helyre teszed benned az igazságrendszereidet és rájössz, hogy dönthetsz magad is… átalakíthatod a késztetéseket, és élheted a saját életedet!
Sok sikert hozzá!
Szeretettel
Pusztai Orsolya – lélekgyógyász