Az Élet kálváriája
Székelyudvarhely mellett, a Máltetőre vezető úton egy csodálatos, elgondolkodtató és mélyen megérintő ösvényt járhatunk be. A neve székely kálvária. Bemutatja a székely nép keresztútját a maga tizennégy stációjával.
Tündérországi táborunk alatt mi is ellátogattunk e helyre, adózva a történelemnek, de elsősorban önmagunknak. Míg bejártuk a stációk útját, magunkban is felidéztük életünk eseményeit, melyet nagymértékben segített a kősziklákba faragott képek szimbólumrendszere. Mi magunk akkor ezeket a szimbólumokat a saját nyelvünkön értelmeztük, a saját életünkre és sors-utunkra, de megteheti ezt bárki önmagában, saját szíve szerint.
A keresztút kétméteres faragott sziklaoszlopait Zavaczki Walter képzőművész készítette, melyek előtt megállva a hely kinyit benned egy kaput, és rámutat saját kálváriád hasonló eseményeire.
E kis beszámolóban szeretnélek benneteket elgondolkodtatni és felismerésekre bíztatni.
Mindannyian feladattal érkeztünk e földre. Mindünknek a sorsa a saját keresztje, melyet vinnünk kell addig, míg meg nem érkezünk önmagunk felismeréséhez, ezáltal meghaladva minden kényszert, és szabaddá válva megélni isteni lényegünk.
Ez a hely emlékeztet minket lépéseinkre, melyeket megélve új éltre ébredhetünk. Gyere és járd velem végig az emlékeidet, hogy felismerd és elengedd mindazt, amit már feleslegesen cipelsz, valamint felismerd mindazt, amiből táplálkozhatsz a jövőben.
I. stáció: Az ítélet (Pilátus halálra ítéli Jézust)
Ha megnézed a képet két, kötéllel összekötözött kezet látsz. Nézd meg kérlek figyelmesen, mert a szimbólumok beszélnek… a jobb kéz (a szellemi) van felül, ami azt jelenti, hogy elsősorban a földi, anyagi dolgok vannak korlátozva, melyet jelez is a bal kéz (anyagi kéz) 3 kitartott ujja: akarat – érzelem – gondolat.
Ítélkezés csak az anyagi világban létezik. Az isteni törvények karmikus igazsága ítéletmentes.
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted így megítélve magad… vagy mikor ítélkeztél te másokról. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a fájdalmat és az ítélkezést és hagyd, hogy a helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
II. stáció: Megterhelve (Jézus vállára veszi a keresztet)
A második faragás a keresztet cipelő Jézust ábrázolja. Nézd meg itt is a szimbolikát: a jobb kezét és annak mind az öt ujját látod. Szellemi erővel, az őselemek egységének tudatában viszi a terhét, sorsát, karmáját tudatosan felvállalva. Fejével felfelé néz, fizikai szeme csukva, így szellemi látását használja. Bár nagy terhet cipel, arca nyugodt. Fején a töviskorona spirális energiában, számomra az emberi DNS átalakulásának kezdeti szakaszát jelenti. Bármilyen nehéz is a földi terhed, annak szellemi tanulsága sokkal nagyobb annál!
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted így megterhelve magad… amikor úgy gondoltad túl sok van rajtad, már nem bírod. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a fájdalmat és a terheket és hagyd, hogy a helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
III. stáció: Megbotlás (Jézus először esik el a kereszt súlya alatt)
A harmadik kőtábla a kereszt súlya alatt összeroskadó Jézust ábrázolja. Nézzétek meg a szimbólumok változását. A keresztet most a bal kezével fogja és csak négy ujját látod, a fizikai anyagi világban meghatározó őselemek (föld, víz, tűz, levegő) stabilitását, az anyag számát. Jobb kezével a földön támaszkodik, azaz a szellem és az anyag kapcsolatában az egységet valósítja meg.
Fizikai szeme most is csukva, nem a földi, körülötte lévő dolgokat nézi, hanem a szellemi valóságot követi. Nyugodt arcával szinte hódolatképpen Földanya felé int: meghozom az áldozatot, bemutatom életem, hogy üdvözülhessen az ember!
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted így összeesve magad… amikor úgy gondoltad itt a vége, már majdnem feladtad. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a fájdalmat és az önbántásokat és hagyd, hogy a helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
IV. stáció: Találkozás (Jézus szent anyjával találkozik)
Ennél a pontnál a sok megterhelés után a remény és a szerető gondoskodás sugara ébred. Jézus és Mária a legfőbb Férfi és Női szent együtt, egységben látható. A két fő egymás felé hajlik, ha szemből nézzük balról, a nő oldaláról Jézus, jobbról a férfi-erőtől, Mária. Az egység így teljes, mint a tao jelében a sötétben a világos és a világosban a sötét is jelen van. Jézus a férfi, az ég, a szellem, nyugodt lényével vigasztalja Máriát, a nőt, a földet, az anyagot. Összeborulásuk egy hullámot formáz, mely a teremtés, a mozgás, a haladás szimbóluma. A képről a: „minden úgy jó, ahogy van”- ereje sugárzik.
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted így elkeseredve magad… amikor egyszer csak valami vagy valaki szembejött veled és megvigasztalt. Amikor számíthattál másokra, vagy amikor rád számíthattak mások. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a szomorúságot és a ragaszkodást és hagyd, hogy a helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
V. stáció: Segítség (Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet)
Az ötödik stáció a segítség alapköve. Két kéz fentről lenyúl és enyhít Jézus terhén. Bár tudjuk, hogy ezt a segítséget a szentírás szerint Simon nyújtotta, de ha magát a szimbólumot tekintjük, ez egy isteni, égi támogatás. Ha viszed a terhed, azaz éled a sorsod, az isteni kegyelem mindig felemel nehéz helyzeteidben. A segítő kéz kilenc ujja az isteni teljesség száma, míg Jézus jobb kezének négy ujja, a szellem felé törekvő anyag szimbóluma. Lelki szemeit az úton tartva, a segítséget elfogadja.
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted így megsegítve magad… amikor szükséged volt támogatásra és megkaptad, vagy amikor te voltál segítség mások számára nehéz helyzetükben. Amikor a benned lévő isteni segítő erő általad tudott megnyilvánulni. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a bűntudatot és hagyd, hogy a helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
VI. stáció: Együttérzés (Veronika kendőt nyújt Jézusnak)
Egy segítő kéz enyhít a szenvedéseken. Az együttérzés olyan isteni tulajdonság, mely összekapcsol minket önnön testvériségünkkel. Egyként érezzük magunkban a Teremtőt. A szimbólumok itt is változtak: Jézus szeme nyitva, a segítséget adó kéz gazdájának szemébe tekint: látja őt! Lelkük szemükön keresztül eggyé válik. A kéz női (tudjuk Veronikáé), amit az is jelez, hogy bal. A kendő amit nyújt, háromszöget formáz (szentháromság) és három redő is van rajta: test-lélek-szellem egységben veled.
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted így együttérzésben magad… amikor tudtad, hogy az én feloldódik a mi erejében. Amikor a benned lévő isteni meglátta a másikban lévő istenit. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a kétséget és hagyd, hogy a helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
VII. stáció: Felbukva (Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt)
Egy újabb nehéz lépés tanúi vagyunk. Az életben a magasságok és mélységet váltják egymást, minden egyensúlyra törekszik. Van, hogy el kell fogadnunk: emberek vagyunk, emberi képességekkel, véges energiával. A hetedik kőoszlop arra tanít minket, hogy tudjuk elfogadni gyarlóságunkat, és ne akarjunk mindenáron Istent játszani.
Érdemes itt is Jézus jobb kezét figyelni. Az ujjak az öt elem energiáját képviselik, itt a középső van behajlítva, ami az ötödik elem az éter, vagy Akasha ujja. Ha elveszítjük a szellemivel a kapcsolatot, elcsüggedhetünk. Ugyanakkor maga a kép egy félkört formáz, a növő Hold „D” betűjét, ami a beteljesedés ígéretét hozza el. Jézus arca még mindig nyugodt, állapotát békésen fogadja, nem lázad ellene: ez Isten az emberben. Uram, legyen meg a te Akaratod!
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted ilyen elesettnek magad… amikor úgy gondoltad itt a vége, és feladtad. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Képes voltál-e átengedni az életedet istennek? Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a fájdalmat és haragot, mondd ki: legyen meg az életemben Isten akarata, és hagyd, hogy a nyugtalanság helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
VIII. stáció: Vigasztalás (Jézus szól a síró asszonyoknak)
A nyolcadik lépésnél már több alakot láthatunk. Balról Jézus, még mindig lelki szemeivel tekint körül, mutatóujját feltartva, nem csak csitítja és vigasztalja az asszonyokat, de őserőt is küld feléjük. A mutatóujj a levegő ujja, a felülemelkedés, a megbocsátás, a változni tudás energiája. Jelzi, hogy nagy változás van készülőben. Jobbról két asszonyt látunk szemből és profilból is. Ugyanakkor a két asszony között a kőtábla jobbján van egy harmadik, alig kivehető arc is (oldalról ábrázolva). Amikor nehéz az életed, de mégis segítesz valakinek, akinek még nehezebb, elfeleded saját bánatod és felülemelkedsz az ego önsajnálatán.
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor azt érezted, hogy nagyon nehéz… de mégis megláttad a segítséget kérő kezet feléd nyúlni és segítettél. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Képes voltál-e támogatni másokat? Enyhített-e ez a segítségnyújtás saját nehézségeid megítélésében? Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a kétséget és az önsajnálatot és hagyd, hogy helyükre a fény és a kegyelem kerüljön.
IX. stáció: Összeomlás (Jézus harmadszor esik el a kereszttel)
A kilencedik stáció a teljes önmegadás szimbóluma. Amikor átengedve magunkat az isteni akaratnak, szembenézünk létünk valódi eredetével. Jézus is lelki szemeivel beletekint tükörként tartott jobb tenyerébe. Ha nem tudnánk, hogy a kereszt van alatta, és eltekintenénk a töviskoszorútól, úgy is láthatnánk mint egy párnán nyugvó, alvó embert. A kis halálnak nevezett álom kikapcsolja az egot, és lelki-szellemi tudatunkkal összekapcsolva vezérel bennünket szimbólumok útmutatásai alapján. Meghallod-e lelked hangját? Meglátod-e szellemi önvalód?
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted ilyen teljesen összetörtnek magad… amikor úgy gondoltad ennél már az elmúlás is jobb. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Képes voltál-e elengedni a ragaszkodást és az irányítási kényszert? Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a kétségbeesést, mondd ki: Istené vagyok, és hagyd, hogy az elveszettség helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
X. stáció: Megfosztás (Jézust megfosztják ruháitól)
Ez egy nagyon kifejező kép. Jézus haragosnak, sőt dühösnek látszik, de a kérdésem az kinek a dühe ez? Hiszen ő már előzőleg megadta magát a sorsának... igen ő a tükör. Azoknak a dühét tükrözi vissza akik félelmükben meg akarják alázni őt, mert egos kényszerképzeteik nem engedik felismerni benne ŐT. Nekünk embereknek tart tükröt, akik emberi akaratukból, félelemmel teli érzelmeikből és korlátolt gondolatok által (a három kéz) el akarják pusztítani. Jézus kezét nem látod, ő nem áll ellen, csak mutatja az ellene fordulók lelkiállapotát az arckifejezésével. Felismerésre kíván ébreszteni bennünket: az erőszak nem megoldás.
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted, hogy igazságtalanul bántak el veled… amikor úgy gondoltad nem értenek meg. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a haragot és a gyűlöletet, mondd ki: Megbocsátok mindenkinek mindenért, és hagyd, hogy a düh helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
XI. stáció: Megfeszítés (Jézust keresztre szegezik)
A keresztút ezen állomása a megfeszítés, a földi ítélet végrehajtása. A szimbólumrendszerben a bal kéz, a földi törvény szegezi a keresztre a jobb kezet, az isteni rendet. Ez van akkor, amikor az ember elfeledi, hogy az isteni törvények a teremtésben mindenhol és mindig működnek, nem lehet sem áthágni, sem megkerülni, sem felülbírálni őket.
A kiömlő vér három ere szívet formáz, majd továbbcsorogva két hosszabb és egy rövid folyást mutat. Mi az ami itt nem tudott kibontakozni? Az akarat, az érzelem vagy a gondolat? A test, a lélek vagy a szellem? Az Atya, az Anya, vagy a Gyermek?
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted, hogy szinte keresztre feszítenek, mindenki ellened van … amikor úgy gondoltad senki nem segíthet. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a haragot és az elveszettséget, mondd ki: Megbocsátok mindenkinek és önmagamnak is mindenért, és hagyd, hogy a félelem helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
XII. stáció: Elhagyatva (Jézus meghal a kereszten)
Mikor Jézus megkérdezte: Atyám, miért hagytál el engem? – nem a saját kérdését, hanem az emberiség érzését tolmácsolta. Ha az ember elhagyja istent, úgy érzi a teremtő már nem segít neki, pedig csak mi engedtük el a segítő kezet. Jézus vállalásával újra beletette kezünket isten tenyerébe. Ennél a stációnál a golgotai három keresztet látjuk, ami ugyancsak a szentháromság ereje: Balra az Anya, Jobbra az Atya, középen a Gyermek (a Fiú). Egy tőről fakadnak, mégis elágaznak, mint a megismerés útjai. Bár különbözőek vagyunk, lélekben egyek: a szeretet gyermekei!
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted, hogy nem tartozol erre a világra és különálló vagy … amikor úgy gondoltad nincs itt helyed. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el a haragot és az elveszettséget, mondd ki: Tisztelem és becsülöm az Életet, és hagyd, hogy az egyedüllét és elkülönültség helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
XIII. stáció: Gyászban (Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik)
Az utolsó előtti lépcső a gyász és elengedés ideje. Itt az anyai szeretet felemelő és elfogadó ereje támogat minket. Ez az erő olyan hatalmas, hogy még a férfi is meghajlik előtte. Mária az égbe mutat, arca szembe néz, de lelki szemeivel látja már mindazt ami történt. Jézus, aki kereszthalála által Krisztussá lett, töviskorona nélkül az alvás, átkelés állapotában van. Mária és Jézus feje együtt szív alakot formáz, a mindenen túlmutató szeretet jelképeként. Mária bal keze, mint az életet adó anyai kéz öt ujjával, a teljesség kvintesszenciájával, tartja fia fejét, kinek haja, mint életet adó víz folyik alá, megöntözve a Földet és megváltva az emberiséget.
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted, hogy nem vagy, mintha tetszhalott lennél, észrevétlen és tétlen. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el az elveszettséget, mondd ki: Jelen vagyok az Életemben, és hagyd, hogy a szomorúság helyére a fény és a kegyelem kerüljön.
XIV. stáció: Sírban (Jézust sziklasírba temetik)
Az utolsó lépés: a halál, mint az élet része. Minden elmúlik egyszer… hogy újra kezdődjön. A fejet tartó kéz az új teremtés ígéretét mutatja. A nyugodt, szép arc annak a tudásnak és bölcsességnek a bizonyítéka, amit magunkban, mint isten találunk: örökkévalóság.
Most kérlek, gondolj a saját életedre és arra, mikor érezted, hogy valami elmúlt…végérvényesen, de más kezdődhet ezáltal. Idézd fel az érzéseket, érzeteket és mondd el magadnak mit éltél át. Most a szeretet és a megbocsátás erejével engedd el az ellenállásodat, hogy változz és elfogadd az újat, mondd ki: Elfogadom a változást az Életemben, és hagyd, hogy beléd a fény és a béke költözzön.
Ezzel a kis utazással kívánok nektek áldott, kegyelemteljes felismeréseket és elengedéseket!
Szeretettel
Pusztai Orsolya