A művi-mátrix illúziója, az irányítás hatalma
Az emberi tudat egységében létezik egy sokak számára ismert fogalom a kollektív tudat. Különböző tudományágak különböző nevekkel illették: morfogenetikus mező, kollektív tudattalan, közös tudatosság, egységes energiamező, és még sorolhatnám.
A művi-mátrix kifejezés azért tetszik, mert szimbolikusan utal arra a „mesterségesen” létrehozott tudatállapotra, mely az emberi tudat anyaggal való kapcsolatának hitrendszereiből táplálkozik.
Minden létezés a tudati rezgések Óceánjából ered, ahogyan az evolúcióelmélet szerint a földi élet is az ősóceánok gyermeke. A tudatrezgések óceánja nem az anyag eredménye, hanem pont fordítva, ez az Ősrezgés teszi lehetővé az anyag illúzióját.
Úgy is nevezzük: Ősforrás. De hívhatnánk, Istennek, vagy Teremtőnek, Atyának is.
Ez a tudati rezgés tart minket a létezés dimenzióiban, a szellemi, lelki és fizikai létezésben. Az ősinformáció magja mindenkiben benne rezeg, mint egy állóhullám, ahol az egységes és az egyedi tudat találkozik.
Az egységes tudat olyan, mint a Létérzés, fizikai térrel, idővel, tapasztalattal fel nem fogható, azaz az anyagi viszonyok között értelmezhetetlen. Csak a szív tudatán keresztül érezhető.
Az egyedi tudat az Én-érzés, amikor Emberként tudom, ki vagyok, azaz a fizikai világ, a lelki tér, és a szellemi identitás rezgésein belül értelmezhető, emberi lény.
E két tudatosság bennem találkozik, és egy nyugvópontot, magot hoznak létre, mely isteni állapotom, Önmagam Mandalájának a középpontja, a tengely: Axis Mundi, a mozdulatlan mozgató.
Igen ám, de az emberség lényege pont az élet-mandalám kitöltése. Az, hogy a középpontból kiáradva megtaláljam a határaimat és betöltsem azt színekkel és formákkal.
Így leszek egyedien része a mindenségnek, egy képpont az egységes műben. Itt álljunk meg egy pillanatra, mit jelent itt a képpont?
A képpont (pixel) digitális világunk értelmezésében egy kép alapegysége, azaz egy négyzetrácsos mátrix egyik pontja. Olyan, mintha a matematika füzeted egyik rácshálóját beszíneznéd.
Több mátrix-rendszer létezik a tudatosság szintjének megfelelően. Ahogyan a kozmikus fényhálóban a szellemi tudat egységes rendszere működik az Univerzum irányítására, az isteni törvények alapján, úgy létezik a fizikai vagy biológiai rendszerek tekintetében is egy egyedi tudati kód: a morfogenetikus mező, vagy ego-mátrix. Ez ugyanúgy egy együttműködő rendszer, csak a fizikai „valóság” szintjén, az érzékszervi behatárolhatóság koordinátáiban. Ne becsüljük alá, mert csodákra képes. Nélküle nincs felismerés és megvilágosodás…
Ez a tudati felosztás képessé tesz minket a viszonyításra, a behatárolt tér és idő értelmezésére, hiszen az adott rácsháló koordinátáin, függőlegesen és vízszintesen számolva meg tudom mondani melyik az általam beszínezett négyzet.
Így működik a művi-mátrix tudatossága is, azzal a csavarral, hogy az maga a négyzethálós koordinátarendszer, melyben mi emberi tudatok – elmék, egok – egy kis négyzetet teszünk ki.
Ezen a koordinátarendszeren, azaz a kollektív tudattalan mátrixán saját elmerezgéseinkkel képviseltetjük magunkat, azaz földre való megszületésünkkor, az ego ébredésével, mint csillag az égen, felfénylik egy kis négyzet. Ez a négyzet pontosan oda kerül ebben a rendszerben, ahová egy magasabb intelligencia, aki egyébként én magam vagyok, tervezte.
Ez a kis „négyzet” aztán elkezd kommunikálni, jeleket küldeni a környezetének és a visszaérkező rezgéseket is feldolgozza. Ismeretét tágítva elkezd együtt fényleni a környezetével, sőt kiterjeszti magát ismeretlen területekre is. Ezt hívjuk programozásnak…azaz megtanulunk mozogni, boldogulni ezen a koordinátarendszeren, részeivé válunk a művi-mátrix szabályainak. Olyan algoritmusokat írunk (gondolati-, és érzelmi programokat használunk), melyek segítenek ebben a rendszerben létezni és boldogulni.
Igen ám, de ennek a rendszernek, mint minden szervezetnek, törvényei vannak. Ezeket a törvényeket viszont a benne létező egyéni tudatok összessége írja. Azaz minden egyes kis négyzet (ego), a maga erejével rezgi bele a saját hitrendszerét a közösbe… így a közös nevező értelmében a legerősebb rezgések összeadódott szabálya érvényesül.
A művi-mátrixban az ego által tapasztalt pozitív és negatív megélések, hiedelmek, igazságtörvények és vágyak vannak. Olyan mint egy adatbank, vagy szerver, ami tárolja az információkat. Minden ismeret tárháza, amit ember tapasztalt, vagy vágyai kapcsán tapasztalni fog.
Egyedi mintázattal rendelkezik, melyen te éppen ott vagy, ami a te igazságrendszered, vagy meggyőződésed ebben a tudati térben. Igen ám, de te az egész rendszert éppen onnan látod, ahová helyezted magad.
Játszunk el egy kicsit csak képletesen ezzel: azaz ha te a koordinátarendszerben a vízszintes és függőleges viszonyításban +2:+2 -nél állsz, akkor neked a +2:+3 csak egyetlen lépés.
De mi van azzal, aki éppen a -4:-6-nál áll. Lehet, hogy neki ez a távolság (a +2:+3-ig) nagyon messzinek, vagy elérhetetlennek tűnik. Bántanunk kellene ezért, vagy éppen segítenünk neki?
Ebben a rendszerben a Buddhisták azt mondják: helyezkedj az origo-ba azaz a 0:0-ás állásba és emelkedj a középső tengely (ami láthatatlan ebben a rendszerben) mentén az egész rendszer fölé. Akkor majd átlátod és rájössz, nem is akarsz viszonyítani, hiszen minden egyes képpont ott jó ahol van, különben nincsen kép.
Na jó, de akkor miért van ez az egész rendszer? Mire jó ez a játszadozás?
Sokan ezt a játékot úgy értelmezik mint a torpedót. Süllyesszünk el mindenkit és akkor én győzök! Igen, de mit nyersz? Egyedül maradsz, senkire sem tudsz támaszkodni az előrejutásban. Lehet, hogy tiéd a tenger, de kinek mondod el? Kivel osztod meg, mihez viszonyítasz? Hiszen ennek a játéknak a lényege pont a polaritásban rejlő felismerések és megértések felhasználása. Ebben a mátrixban az egyénieskedés nem működik „kifizetődően”. Ezért nevezzük poláris vagy duális világnak. Amikor a felek egyensúlyba kerülnek, amikor jin és jang összekapcsolódik az élet kerekében, akkor kerülünk a középpontba. Akkor válhatunk csak Eggyé.
De ha megfigyelitek a középpontba helyezkedés nem fog kívül menni. Bárhol is vagyunk a koordinátatengelyen, kifelé mindig a saját helyzetünk szerint értelmezzük az igazságot. Csak egyetlen közös pont van mindenki számára: a Középpont, a már emlegetett Axis Mundi.
Ez viszont kívül lépegetve sokaknak nagyon hosszú utat jelent, de kitartás… előbb utóbb odaérünk.
A rövidebb út önmagunkon, önfelismeréseinken keresztül, bensőnkben vezet. Ugyanis létezik egy rejtett háló ebben a mátrixban, mely minden pontot összeköt a középponttal.
Ez az öntudat fényhálója, vagy a szív-halózat. Ezen keresztül egy pillanat alatt a Középpontba kerülünk és rálátásunk az egész rendszerre egységessé válik. Ez az egos elmetudattal nagyon nehéz, ha csak ki nem műveltük teljesen. Ez a bennünk élő tudatosság, belső bölcsességünk által, szívtudatunk segítségével elérhető. Meditációban, elmélyülésben, belső csendben, önmagunkra figyelve.
Na, ezt nem akarják azok, akik felismerték, hogyan irányítható a művi-mátrix rendszerében az elmetudatosság.
Agyi programozással! Felesleges vágyak vagy viták felkeltésével, a figyelem kifelé fordításával! A negatív érzelmi indíttatások kirobbantásával. Az elégedetlenkedés keltésével. Gondolatok és érzelmek felkorbácsolásával, mert ekkor egyre messzebb kerülünk a középpont-tól.
Ha van benned egy húr erre, mármint az érzelmi gondolati befolyásolhatóságra, az meg is lehet pengetni, és ezt egyesek nagyon jól tudják.
Megfigyeltétek milyen nagyra nőtt az ember figyelmi ingerküszöbe? Egy hír sokaknak csak akkor hír, ha valaki megsérült, meghalt benne, vagy valamilyen eget rengető katasztrófa történt…
Ha azt mondanám, hogy fészket rakott a kertemben egy cinkepár, szerinted hányan figyelnének és örülnének neki? Én remélem, hogy sokan:). Akik szeretnek, biztosan.
Most olyan korszakban vagyunk, amikor az ocsú elválik a búzától. Ez a búzának jó… de az ocsú próbál minél tovább rejtve maradni, magáról a figyelmet elterelni. Nekünk az a feladatunk, hogy a búza mellett bennünk élő ocsút is felfedezzük és elfogadva a részünkké tegyük szeretettel. Akkor egy olyan dolgot kapunk, mely egész-séges.
Ezért a leginkább célravezető, ha most magunkba figyelve nem másokat, hanem szívünket követjük. Nem hagyjuk manipulálni magunkat a tudatosan félrevezető programok (híradó, reklámok, propagandák) szépen hangzó ígéreteitől, vagy félelemkeltő hazugságaitól.
Befelé tesszük meg utunkat a középpontba és onnan figyelve látjuk meg a manipulációk ál-igazságait, melyeket felismerve eldönthetjük, életünk részévé tesszük-e, vagy a saját ösvényünket járjuk szívünkkel?
Ez az ÖNISMERET ideje.
Egy kis segítséget adok, hogy elindulhass ezen az önismereti úton.
Rajzolj fel egy koordinátarendszert és helyezd el magad rajta. Őszintén!
A rendszer részei:
Most próbáld belehelyezni magad ebbe a rendszerbe. Inkább a gondolatok vagy az érzelmek vezérelnek a mindennapokban. Inkább pozitívan (optimista) vagy inkább negatívan (pesszimista) állsz a dolgokhoz. Fontos, hogy őszintén válaszolj.
A vízszintes tengely az érzelmek és gondolatok minőségét (mennyire vagyok érzelem-, vagy gondolatvezérelt ember és milyen irányban?), a függőleges tengely az intenzitását (milyen erősen hat rám vagy az életemre az érzésem vagy gondolatom?) mutatja.
Egy gondolat vezérelt ember attól függően, hogy előremozdító, reményteljes, vagy hátráltató aggodalmas gondolatokat teremt, mozdul a rendszerben a vízszintes tengelyen balra, vagy jobbra.
A gondolatok erőssége pedig megmutatja, mennyire befolyásolja őt ez az erő, így a függőleges tengelyen közelebb vagy távolabb lesz a középponttól.
Ha nem egyértelmű a válasz az egységes személyiségednél, akkor bontsd területekre az életed.
Pl. a családom kapcsán milyen vagyok? Vagy a munkám tekintetében mi igaz rám? A párkapcsolatomban?
A részekből szépen összeáll majd az egységes személyiség vezérlése. Ha ezt felismerted, merre kell indulnod a középpont felé? Először a tengelyhez juss el. Tehát nem lefelé vagy felfelé kell haladnod, hanem a szinteden a tengely felé. Ez azt jelenti, hogy érzelmeid és gondolataid kapcsán egyensúlyba kell kerülnöd.
Csak ez után indulhatsz önmagad belső közepe felé…
Kövesd a fejlődésedet ezen a tengelyen hónapról, hónapra, rajzold újra, ha változol. Meglátod szép kis önismereti utazásban lesz részed.
Ha segítségre van szükséged, várlak szeretettel a csoportos vagy egyéni foglalkozásokon.
Áldással
Pusztai Orsolya
lélekgyógyász