csakra

Az Ősforrás meglelése, az Egység energiája

 

Az Életben, az Univerzumban minden egyensúlyra, harmóniára törekszik.

Miért?

Hogy megérthessük a Teremtés lényegét, minden dolog változásának törvényszerűségét, a fejlődést.

 

Ez nem lenne lehetséges, a megnyilvánulás első fázisa, a szétválasztás nélkül. Az Egyből megszületik a kettő… és ez a kettősség harmóniára törekszik, vissza az Egészbe.

Ezt a csodálatosan kifejező magyar nyelv úgy mondja: két-ségbe esik, majd eggyé válik.

 

A szavak mágikus erővel bírnak, így több értelmezési szintjük van:

  •          az első, az elme által értelmezhető emberi kifejezés, a fizikai szavak szintjén
  •          a második, az érzések általi értelmezés, mely a szó megértése kapcsán jelenik meg bennünk, a lélek szintjén
  •          a harmadik, a tiszta tudat összefüggéseket értelmező képessége által, makro-kozmikus szinten érthető gondolat, a szellemi szint.

 

Tudati fejlettségünk, tapasztalatunk és nyitottságunk által érthetjük meg a szavak mélységeit, és láthatunk bele a szakrális valóságba.

De térjünk vissza az ős-kezdethez.

Még a gondolat is szédítő, milyen pontos és precíz tervező-szervező munka eredménye, hogy az EGY – KETTŐVÉ lett!

Miért?

Azért, hogy mi magunkban azt újra eggyé tegyük! Ez a tanulás, fejlődés, a teremtés folyamatossága.

Ezt így elképzelni csodálatos, de hogyan is jutunk el ennek megélésébe?

Ha valamivel tisztában szeretnénk lenni, az helyre kell tenni bennünk, hogy kétségek nélkül (már megint itt a szavak mögött rejlő isteni értelem) tudjuk, így van!

Az ember úgy ismer fel valamit, ha viszonyít. Ez a duális világ útja – a választás!

„Ez kell, ez meg nem.” „Ez jó, ez pedig rossz.”

Kettő-ben gondolkodunk, ezzel tudatunkban szétválasztjuk az Egyet. Mivel érezzük ezt a szétválasztást, folyamatos egyensúlyra törekszünk, hogy valahogy mégis megtaláljuk a harmóniát.

Ez a kettősség emberként bennünk létezik, hogy tapasztaljunk és választhassunk. Így jutunk saját döntéseink és fejlődésünk árán egyre tudatosabb Létünkbe, és így ismerünk Önmagunk Egységére.

 

yinyang

 

 

Olyan szép ha elmondják, minden és mindenki egy.

El tudjuk ezt hinni? Van, aki igen és van, aki nem. De mi van akkor, ha magunk tapasztaljuk meg mindezt, és döbbenünk rá erre? Megkérdőjeleznénk önmagunkat? Van-e hitelesebb dolog számunkra mint az, amit mi élünk át saját megtapasztalásunk által?

Mi az a két alapvető, látszólag egymásnak ellentétes dolog világunkban, melyre mindent építünk? 

 

Sokan úgy nevezik: Fény és árnyék. Jó és rossz!

 

Két ellentétesnek vélt dolog, mégis egyként működő, szétváló és összeolvadó, egymás nélkül nem létező.

Egyből született kettő, mely kettősség látszólagosan megosztja az oszthatatlant.

De miért is van erre szükség, ha ennyire „bonyolultan” működik?

Éppen ezért… ennek a bonyolultság mögötti Egy-szerűségnek a felismeréséért. A részek egyként való felfedezéséért, a választás szabadságáért.

Megint egy csodálatos kifejezés: egy-szerű.

 

Ha a szavak szintjén értelmezzük, azt jelenti könnyű.

Ha az érzelmek szintjén keressük, akkor jóleső érzést generáló, egyfajta összetartó erő.

Ha a tudat szintjén kívánjuk felfogni, akkor az Egy, maga Isten, azaz az „egyszerű” szó mágikus értelme: isteni.

 

Mikor a tiszta Fény önmagát próbára tette, a kiáradással (Ősrobbanás) megnyilvánultságot hozott létre, hogy önmagát részek Egységeként is megismerje. De a kiáradás előtti pillanatban nem volt más csak mély, mindent magába olvasztó sötét, melyből felvillant a Teremtés Fénye, ennek az egész sötétségnek a MAGja.

Ez is milyen érdekes: a sötét magja a fény!

Ez a sötét nem más, csak nagyon intenzív, besűrített teremtő-energia, mely összetartó és mozdulatlan.

Tényleg elképzelhető egy magként, melyben benne van egy egész fa képe és ereje, hiszen egy apró magból, hatalmas növény fejlődik.

Ez a Minden(ség) koncentrált Egysége.

Mi történik, ha ez a mag vagy sötét meg akar mutatkozni? FÉNYként kiárad MAGából!

 

Gondolj csak bele, árnyékunk csak a Fényben látható! Különben tudomást sem veszünk róla… egy sötét szobában ki foglalkozik az árnyékával?

Ugyanakkor ez az árnyék megmutat valamit, amit nélküle nem látnánk.

 

 -love-of-forest-painting-31

 

Van erre egy csodálatos anekdota:

Egy ember régen az élet értelmét kereste, egy olyan igazságot, mely rámutat arra, hogyan érdemes élni.

Sok gurut és tanítót végigjárt, sok bölcsességet hallott, de mégsem volt elégedett, nem értette meg a tanítások lényegét.

Egy napon az úton bandukolva egy öreg emberrel találkozott. Arra gondolt: megkérdem őt is, hátha tud segíteni.

Megszólítja hát az öreget és kérdi tőle, tudja-e az élet nagy igazságát, ami megváltoztatja az életet?

Az öreg mosolyog, és azt mondja: nézz fel az égre, mit látsz?

-        A Napot látom sütni.

-        Most nézz a hátad mögé, mit látsz?

-        Az árnyékomat.

-        Igen a fizikai szemeddel ezt látod, de tudod, a napnak mágikus ereje van. Képes láthatóvá tenni a lelket. Amit te árnyéknak látsz, az a lelked.

-        Most nézz körül, minek van még árnyéka?

-        Mindennek! Akkor ez azt jelenti, hogy minden dolognak itt a földön, még a köveknek, épületeknek is van lelke?

-        Így, bizony! Ha ezt tudod, tiéd a legnagyobb titok, mely örökre megváltoztatja az életed.

 

 

A Fény megmutatja minden részünket, így meglátva önmagunkat, felismerhetjük azokat. Tapasztalataink okán létezésünk egyre nagyobb területén vagyunk Egyek Magunkkal, így a befogadott rész növeli tudatosságunk terét, és bár árnyékunk továbbra is követ a Fényben minket, hiszen mutatja lelkünket, egyre átjárhatóbbakká válunk.

Mikor tisztán, egyenesen süt át rajtunk a Fény, árnyékunk is Fénnyé válik… a kettő újra eggyé lesz, és a Fényben felismerjük EGY MAGUNKAT!

 

 Healthy feet

 

De hogyan pillanthatjuk meg a Fényt?

Ha elfogadjuk, hogy a Mindenség részeként bennünk is megtalálható, mint minden másban. Hiszen ugyanaz az erő hozott létre bennünket is, ami a fénylő csillagokat és a végeláthatatlan galaxisok rendszerét.

Ha ott van Fény, akkor bennünk is van, csak észre kell vennünk, láthatóvá kell tennünk, hogy mindenen áthatolva megmutatkozzon. De hogyan ismerjük fel bennünk ezt a Fényt? 

Ezért tanulunk megfigyelni és viszonyítani. Felismerjük a dolgok törvényszerűségeit, ritmusát, jellegzetességeit, és eldöntjük, mi abból nekünk a megfelelő, a ránk vonatkozó és azt magunkévá tesszük, azaz szabadon választunk. Így haladunk aztán egyre beljebb magunkba, hiszen ha már kívül megismertünk, belül is felfedezni vágyunk, egyensúlyra törekszünk. Ekképp jutunk el addig a megdöbbenésig, hogy belső és külső világunk összefüggésben van. Felfedezzük, hogy érzéseink, gondolataink kihatnak a velünk történő látszólag külsőleges dolgokra. 

 

Így juthatunk el a tapasztalások útján Önmagunk isteni valójáig, ami saját középpontunk! Itt találhatjuk meg azt a Fényt, ami maga a Teremtés Ősforrása bennünk, az EGY!

Áldott Önfelismerést!

 

Szeretettel

Pusztai Orsolya

lélekgyógyász, életvezetési tanácsadó

 

írásaimat megtaláljátok az ÉLET Magazinban is

www.kristalycsakra.hu

 

Napisten

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés