Szimbolikus üzenetek…
Minden nap számtalanszor pillantunk meg ismerős színeket, formákat vagy képeket, és hallunk hangokat.
Mindegyiket elménk szerint értjük meg, és emberi nyelvünkre fordítjuk le. Így tudjuk pl. egy KRESZ-tábla kapcsán, hogy behajthatunk-e abba az utcába, parkolhatunk-e a járdán vagy egyáltalán szabad-e balra fordulnunk?
Ez mind nagyon hasznos a mindennapi életben, hiszen megkönnyíti a gyors megértést és eligazodást.
De tisztában vagyunk-e azzal, hogy minden jelnek, karakternek, színnek vagy formának és ugyanígy a hangoknak is ezen túlmutatóan van egy sokkal mélyebb és rejtett tartalma is?
Ezeket nevezzük szimbólumoknak, vagy egy dolog szimbolikus értelmének.
A szimbólumok olyan üzenetek, melyek egyfajta jelképben fejeződnek ki. Ezt a képet lényünk azon részével értjük meg, amelyik képes a beleérzés képességén át a magasabb rendű értelmezésre.
A szimbólumokat nem lehet emberi szavakkal egyszerűen kifejezni, csak körülírni.
Kicsit olyan, mintha egy vak embernek próbálnád elmagyarázni mi is a piros szín. Így nem fogja megérteni. Viszont ha egy piros rózsát megszagol és megtapintja annak bársonyos szirmát, máris érezheti a piros energiáját, azaz érezni fogja a piros lényegét, a szimbólumát.
Minden, érzékszerveinkkel felfogható dolognak van egy szellemien kódolt üzenete: és ez a Szimbólum.
Ez a rejtett jelentés túlmutat a fizikailag érzékelhetőn vagy megtanulhatón. Csak érezve lehet érteni, valahol belül.
A szimbólumok egyidősek az emberiséggel. A kollektív emberi tudat felruházott bizonyos jeleket olyan tartalmakkal, amik magukban hordozzák egy-egy fizikai dolog szellemiségét, isteni voltát. Mindezt azért, hogy ne felejtsük el, a fizikai világ mulandó, de az ami létrehozta, örök.
Így működik ez a rendszer és nem is akárhogy. Hiába törölsz le egy jelet a falról, az lehet, hogy eltűnik, de a mögöttes tartalma nem. Lehet, hogy nem nyilvánul meg, de ott van, rejtett állapotában. Ha újra felrajzolod, megnyilvánul és hatni fog.
A szimbólum üzenete érzékszerveinken keresztül bejut tudatos elménk, felfogóképességünk, gondolatunk tereibe.
Agyunkkal értelmezzük és e szerint cselekszünk.
Pl. piros lámpánál megállunk.
Ez egy tanult szimbólum érzékelés.
De mindeközben ennek a dolognak egy mögöttes tartalma is jelen van bennünk, csak az a tudattalanban dolgozik. Attól, hogy nem tudom még hat.
Ha sokáig nézem a piros lámpát, elkezdek feszültté válni. Nemcsak azért mert várakoznom kell, hanem mert magának a piros színnek a szimbolikus ereje egyfajta vitalitás erővel tölt fel, amiből túl sok ingerültséget válthat ki, mint bikánál a vörös posztó.
Most megkérdezheted:
- Akkor mindennek amit viselek van szimbolikus jelentése?
- Bizony ám. Minden ruhadarab, amit felveszel reggel, a színével feltölt téged a benne rejlő szimbólum energiájával.
- Mi van a tetoválással?
- Jó kérdés, az is hat rád, attól a pillanattól kezdve, hogy „magadra varrattad”.
- Rajtam egy pillangó van, az most jó?
- Attól függ, te magadban milyennek értékeled a pillangót…
- Mi lenne ha kígyót tetováltatnék magamra?
- Az attól függ, hogy egyenes, hullámzó, vagy tekeredő az a kígyó…
- Az is számít?
Minden szimbólumnak van egy általános jelentése, ami a köztudatban létezik. Pl. az osztályzatok. Egyesnél megbuktál, ötösnél a legjobb vagy.
Van egy olyan jelentése, ami benned létezik, ahogyan te viszonyulsz ahhoz a dologhoz. Pl. nálad a kutya veszélyt jelent, mert gyermekkorodban megharapott. Másnál örömöt, mert volt egy édes kiskutyája.
Végül van egy univerzális jelentése, ami a nagy egészre vonatkozik. Ezt leginkább a szakrális geometria tárja fel a legjobban.
De ha ismered ezeket az univerzális jelentéseket, megérted azokat az energiákat is, amit feléd közvetítenek a nagy egészből.
Most erre vállalkozunk, hogy egy kicsit együtt megértsük.
- Kezdhetjük?
- Azt hiszem…
Akkor vegyük az alapvető jelektől, az elejétől.
Legősibb szimbólumaink a pont, a kör, a félkör, az egyenes a hullám-, és csigavonal.
A pont a kiindulás, a tökéletesség, a mindent magába foglaló, elkezdő és lezáró szimbólum. Maga a létezés. Ahogy lerajzolod valamit már megnyilvánítottál, tehát van ott valami.
A kör maga a teremtés és a teremtő is egyben. Sokszor magának a szelleminek a megnyilvánulása. Mint amikor az Ősrobbanáskor az energia szétterjedt a térben.
A félkör a szellemi és érzelmi nyitottságot szimbolizálja. Azt, hogy adni kíván magából, vagy teljesedni vágyik valami. Mint a növő hold beteljesedés előtt.
Az egyenes vonal maga a mozgás. Egyik pontból eljutunk vele a másikba. A tevékeny ember jelképe: pont-pont vesszőcske… mosolyog a fejecske.
A hullámvonal a terjedést, a szabályosságot, a ritmikusságot jelenti. Gondolj csak a vízbe dobott kőre, és körülötte hullámzó vízre. Régen a hanghullámokat időmérésre is használták, a villámlás és a dörgés közti időből megállapítható milyen messze van a vihar.
A csigavonal az örvénylés, termékenység, életerő és a gyógyító energiák szimbóluma. A jobb irányba forgó a teremtő és kiáradó erő, a bal irányú a lebontó és befogadó. A két csigavonal összekapcsolódása a teljességre törekvés szimbóluma, erős védelmi jelkép. A régi kerítéseken és kapukon azért volt látható csigavonalú díszítés, hogy megóvja a házat a betöréstől.
A szimbólum rezgése együtt tartalmazza az isteni gondolatok és érzelmek, a tudatosság energiáját, amit emberként nem mindig fogunk fel, de lelkünkkel megértjük.
Jó értelmezést, hamarosan folytatjuk…
Szeretettel
Pusztai Orsolya