Egy angyal története
A ma reggeli meditációmban egy álmot láttam…
Csodálatos aranysárga fénnyel övezve egy angyal jelent meg előttem. Mikor ránéztem hála és boldogság töltötte meg a szívemet… csordultig.
Egyszerű fehér köpenyt viselt, szőkésbarna haja a válláig ért és zöldeskék szeme mosolygott rám. Üdvözöltem és megkérdeztem a nevét.
- Ren a nevem – válaszolta.
- Miért jöttél el hozzám Ren? – kérdeztem.
- Hogy elmeséljek egy történetet neked.
- Kiét?
- Az enyémet.
Izgatott lettem. Már korábban is beszéltem angyalokkal és sok mindent megtudtam a születésükről és a feladataikról (erről több cikket is találtok a honlapon), reméltem most is így lesz, de ez a történet, amit Ren elmesélt mélyen megérintett.
Korábbi találkozásokból tudom, hogy ugyanúgy, ahogyan emberlelkek is születnek az egységes fényből, hogy beteljesítsék útjukat az inkarnációs folyamatban, angyalok is születnek, hogy segítsék őket a megnyilvánulatlan térből. Ren elmondta, hogy ugyanígy születnek a szellemi segítők, akik nem emberi és nem angyali, hanem egyfajta mesteri léleknek születnek.
Amikor az egységes fényből, a Lélekóceánból, a Kegyelem kiemel egy lélekcseppet, még nem lehet tudni mire hivatott, de amit az Isten és Istennő, azaz az Őstudat rámosolyog, megmutatja magát és látszik, milyen feladatra rendeltetett. Így azt az utat kell bejárnia, tanulás, fejlődés, tapasztalás, feladatmegoldás okán.
Amikor Renre rámosolygott az Őstudat, ő mesteri lélekként mosolygott vissza, így sorsa összeolvadt a szellemi térben való munkával és a többi lélek segítésével és tanításával.
A mesteri lelkek feladata elsősorban a lét körforgásának segítése, az irányítás, a tanítás. Ők vannak a lélekcsaládok mellett az életre való felkészülésnél. Ők segítik a lelkek földre születését és az onnan való hazaérkezését, ők vannak az ember tudati fejlődésének lépcsőfokainál támogatóként. Sokszor segítenek álomban vagy meditációban, és adnak tanítást vagy értelmezést a szellemi tanulás folyamatában a tanítványoknak.
Ren megkezdte felkészülését feladatára.
Ahogyan Hermész Triszmegisztosz már tudta: ahogy fent úgy lent, és ahogyan lent, úgy fent. Így a szellemi térben is léteznek iskolák, tanítók, helyzetgyakorlatok és vizsgák is. Ren is megtanulta, hogyan segítse a lelkeket a születésen keresztül a fizikai életbe, miként segítheti őket felismerni feladatukat, megérteni a döntés fontosságát, és bejárni a sorsuk által vállalt ututkat, hogy a végén hazahívhassa őket.
Sok-sok szellemi időn és leszületésen keresztül vett részt Ren ezekben a feladatokban. Ahogyan elmondta, nagyon sok mindent látott és élt meg védenceivel együtt, az életútjuk alatt. Sokszor érezte úgy, érti az emberi életet, és sokszor pedig azt, hogy egyáltalán nem.
Aztán egy alkalommal… jelen volt egy lélek megszületésénél. Emberi lélek volt, de Ren úgy érezte ő valamiért különleges. Elvállalta a lélek felkészítésének és támogatásának feladatát. Nagy örömét lelte benne. A lélek kíváncsi és ugyanakkor végtelenül ártatlan volt. Ren nagyon figyelmesen követte az első emberi leszületését, és sorban a többit is. Még senkivel nem érezte ennyire eggyé olvadva magát, védence minden lélekrezdülése benne is rezgett, minden mozdulata benne is megmozdított valamit, úgy érezte vele együtt van értelme az ő létének is.
Nem tudta mi ez, csak később értette meg, szerelmes lett az emberi lélekbe. Még sosem hallott ilyenről, csak azt tudta, együtt szeretné megélni ezzel a lélekkel az életet, bárhová is megy. Már nem elég neki, hogy fentről figyeli, az emberi létben is együtt kíván lenni vele.
Ezért elment a karma nagytanácsához és kérte, hogy vegyék bele az inkarnációs folyamatba, és engedjék meg, hogy szerelmével együtt születhessen le a földi létbe. A Nagytanács tudomására hozta, hogy ez így nem engedélyezett, az ő lélekminősége nem inkarnációra hívatott, de kérésére átvezénylik másik segítő területre. Ren nem adta fel… újra és újra próbálkozott és tovább segítette élete Lelkét. Hosszú inkarnációkon keresztül Ren továbbra is kísérte védencét és újra és újra kérvényezte a leszületését.
A Kegyelem végül meghallgatta, és a Nagytanács maga elé hívatta.
Engedélyezték a leszületést és a földi térben való együttműködést az emberi lélekkel, de mindezt feltételhez kötötték.
Sosem lehetnek együtt az életben mint szerelmesek. Ren ott lehet az emberi lélek mellett, de sosem lehet közöttük párkapcsolat. Ren folyamatosam érezni fogja a szerelmet és azt a fájdalmat is, hogy szerelme nem lehet az ővé, mert látni fogja őt más karjaiban. Csak barátként, támogatóként lehet jelen a lélek életében és nem tud majd neki a szellemi síkról segíteni, csak emberi minőségében. Addig kell ennek újra és újra megtörténnie, míg ez a lélek teljesen megtisztulva vissza nem olvad a Teljesség fényébe, ahol új, nemes, és fontos, egyetemes feladatot kaphat majd.
Ren beleegyezett. Leszületett emberként és ott volt szerelme minden fontos pillanatánál, öröménél és bánatánál, fájdalmánál is. Az elején, ahogy elmondta, nem tudott mit kezdeni a rázúduló emberi érzelmekkel. Sokszor úgy érezte belehal ebbe a rengeteg különféle intenzitású és irányultságú érzésbe.
De életeken át hálás volt, hogy ott lehetett mellette. Láthatta őt fizikai szemmel mosolyogni, hallhatta őt fizikai füllel beszélni, érezhette őt fizikai kézzel megérintve. Ez végtelen boldogsággal és örömmel töltötte el, és szépen lassan az öröm, a Létezés és megtapasztalás öröme lett a mindennapok betöltője.
Megtanult örülni minden pillanatnak, amit együtt tölthettek, és megtanult örülni a várakozásnak, ami majd elvezet az együtt töltött időhöz. A végén pedig örömmel lépte át vele utoljára a halál küszöbét, hogy ő visszaolvadhasson a Teljességbe, és elnyerje magasztosabb isteni feladatát a Létezésben.
És abban a pillanatban, amikor a Lélek eggyé vált a Mindenséggel, Ren is átalakult. A Kegyelem megajándékozta őt egy újabb létezéssel: angyallá vált.
Sárgásarany szárnyai a nap sugarainak erejével bírnak, melynek ragyogása megmelengeti a Földet és az emberi szíveket. Az Öröm árasztása vált a feladatává.
Renből Reneriel vált, aki akangyali minőségben segít bennünket embereket a végső cél megtalálásában.
Mert Reneriel a Létöröm arkangyala most is itt van velünk, hogy segítse utunkat és fejlődésünket, csak hívnunk kell.
Ugyankkor még egy ajándékot kapott az Őstudattól. Nem kellett elszakadnia szerelmétől, követhette őt a legnemesebb feladatra, az emberi lélek tudatosodásának és felemelkedésének útjára is.
- Ren elárulod a lélek nevét, akit a teljességbe segítettél, hogy új, magasztos feladatot vállalhasson?
- Gaia
A történetet nektek átadta:
Pusztai Orsolya – lélekmentor