oak forest

Kicsi Kristály megértése – március hónap meséje

3. rész

 

 

Ott hagytuk abba a történetet kedves olvasó, hogy főhősünk, Kicsi Kristály Földanya szeretetteljes segítségével megtapasztalta a növényi lét erejét. Gyönyörű tölgyfa lett belőle.

Miért is fontos ez számára?

Mert a mozdulatlan kristálylétből, növekvő és változó életté fejlődött.

Megtapasztalta milyen átadnia magát Napatya erejének a természet lényeként. Így egészen más volt kapcsolódni Vele. Boldoggá tette a napfény csiklandozása, ahogy tavaszonként előhívta a rügyeit.

  • Milyen csodálatos ez a változás! – gondolta – Érzem, ahogyan növekszem általa.

 

 

Aztán az is boldoggá tette, amikor látta virágba borulni a saját ágait. Csodálta a virágaihoz zsongó méheket és bogarakat. Figyelte, hogyan raknak fészket a madarak biztonságot nyújtó ágai között. Érezte, ahogyan kicsi állatok keresnek menedéket a gyökereinél, és szeretettel adott otthont nekik.

Esténként feltekintett a csillagos égre és Holdanyával beszélgetett. Igen, őt is megismerte, tölgyfa léte első estéjén.

Mikor először megpillantotta Holdanyát, arca éppen növekvőben volt, keskeny sarlója újdonsült tölgyfánkat kristálylétének formáira emlékeztette.

 

Moon mother1

 

 

  • Te milyen kristály vagy, hogy ott fent laksz az égen? – szólította meg.

Holdanya kuncogott magában, majd így válaszolt:

  • Én a tükröződés kristálya vagyok. Napatya fényét viszem a sötétségbe.
  • Milyen furcsa – merengett el Kristály – egy érzés és egy kép jön elő bennem, egy hatalmas vízről, amiben lebegek…
  • Látod, ez az én egyik erőm… a tüzet vízzé alakítom.
  • Milyen vízzé?
  • A Lélek vizévé.
  • Bennem is van ilyen víz?
  • Hát hogyne lenne – nevetett Holdanya – te csupa szív és lélek vagy.
  • De hogyan találom meg ezt a vizet magamban?
  • Figyelemmel és türelemmel.
  • Kicsi Kristály – folytatta Holdanya – éppen, hogy megszülettél a természet fájaként. Most az a feladatod, hogy tapasztalj! Földanya megtart téged, Napatya a nappalok erejében tanít, én pedig éjszakánként jövök el hozzád. Kapcsolódj fa testvéreiddel.
  • Az menni fog – bólintott Kristály.

 

 

Így telt főhősünk minden napja. Megismerkedett fa testvéreivel. Megcsodálta szépségüket, megtanulta a nevüket, és szeles időben azt játszották, ki tud nagyobban integetni az ágaival. Jó móka volt.

Teltek az évek. Tölgyfa-Kristályunk megtanulta az évszakok változásait, megértette az ébrenlét és az elcsendesedés erejét, a megújulás varázsát. Szél testvér újra és újra hozott híreket a nagyvilágból, amit aztán megbeszéltek a növények egymás között.

Igen kedves olvasó, a fák is tudnak beszélni. Amikor úgy gondolod, csak a szél lengeti az ágakat, csak a lombok zúgnak, akkor bizony a természet eszmecseréjét hallod.

Kicsi Kristály izgalommal és örömmel élte tölgyfa életét. Jólesett lehullatni makkjait az éhes vaddisznóknak és felkészülni a téli álomra. Minden egyes levél elengedésével hálát küldött Földanyának visszaadva azt a táplálékot, amit tőle kapott.

Persze azért voltak nehéz pillanatok is, amikor búcsúzni kellett. A búcsú itt más volt, mint a kristálybarlangban. Amikor először látta megrendült. Egy ősi öreg tölgyfa, nem messze tőle, akit csak Bölcsként emlegettek a többiek, egy nagy sóhajtással lefeküdt a földre és nem szólt többet.

 

oak dead

 

Kristály először nem értette… hiszen mozdulatlanul állt hosszú időn át, ahogyan ő is. Gyökerei biztonságosan tartották a legnagyobb viharok közepette is. Mi történhetett? Talán Földanya elengedte?

Szerette volna tudni a miértet, ezért megkérdezte erről fa testvéreit, akik azt válaszolták ez az élet rendje.

Rendben – gondolta Tölgyfa Kristály – de miért?

Földanya pontosan értette mi zajlik benne, ezért megszólította:

  • Kérdezz nyugodtan.
  • Mi történt?
  • Bölcs Tölgyfa befejezte életét ebben a formában.
  • Ő akarta?
  • Közös döntés volt a Természet rendjében. Te már tudod, mindennek van kezdete és vége is, hogy új kezdete lehessen. Így váltál te is kristályból tölgyfává.
  • De miért nem maradt úgy, miért dőlt el?
  • Hogy helyet adjon az új érkezőknek. Azzal, hogy kilépett a helyéből, megváltoztatta létezésének irányát, teret adott Napatya fényének új életet teremteni oda, ahol eddig ő élt.
  • Minden elmozdulás ilyen?
  • Nem feltétlenül… mi jár a fejedben?
  • Az, hogy szabadon mozoghassak, anélkül, hogy véget érne az életem.
  • Tovább szeretnél lépni… suttogta Földanya.
  • Továbblépni? Az micsoda?
  • Eddig te adtál otthont másoknak, de megpróbálhatsz te otthont keresni mások menedékében.
  • Azt, hogyan kell?
  • Nálad van a sárga kristály?
  • Igen, a szívemben.
  • Hívd elő, és érezd meg készen állsz-e a változásra.

A gondolatok ékköve ott rejtezett hősünk szívében. Még világított benne a narancs kristály is. Most mind a kettőt nézte és érezte… a narancs a növekedés és az összekapcsolódás erejét adta át neki, amiben a változások megtapasztalhatók… de a sárga… valami új erővel hívogatta.

  • Mi ez amit érzek? – kérdezte Földanyát.
  • Az Élet ösztöne.
  • Valamit akar tőlem…
  • Azt, hogy menj vele.
  • Hová?
  • Egy új életbe… a mozgás terébe. Tiéd a döntés.

Tölgyfa-Kristályban feltörtek az emlékek… még erősebben érezte gyökereit kapcsolódni. Nem volt biztos benne, hogy ezen változtatni szeretne. Hogyan fog ezután Holdanyával beszélgetni? Fogja érteni fa testvérei lomb hangjait? Mi lesz, ha eldől és sosem áll fel többet? Mi van, ha nem tud otthont adni az ágain fészkelő madaraknak: Madarak… elképzelte őket, ahogy jönnek és mennek.

 

CAKN YUCH pefa 3

 

Abban a pillanatban megértette. Ezt akarom! Fel akarom fedezni az ismeretlent! Elég volt a helyhez kötöttségből! Szállni vágyom!

  • Tudod mit kell tenned – hallotta Földanya hangját.
  • Igen! Az Élet ösztönét választom.

Amint kimondta, szívében a narancs kristály ragyogása átadta fényét a sárga kristálynak, az Élet ösztönének.

A sárga ragyogás betöltötte őt, gyökerei eltűntek, és egy eddig ismeretlen erő elkezdte őt összesűríteni. Egy pillanatra megijedt és azt hitte visszatér a kristálylétbe… de ahová érkezett más érzés volt.

A tér, ami befogadta kicsi de biztonságos volt. Lebegett benne. Eszébe jutott Holdanya és a lélek vize. Mi lehet ez? Nem érzete a gyökereit vagy az ágait, de tudta itt bent biztonságban van. Figyelni kezdett… az őt körülvevő dolog sima és kerekded volt. Lüktetés verődött vissza a faláról? Honnan jön a hang?

 

  • Belőled, a szívedből.
  • Ki az?
  • Még mindig én vagyok az, Földanya, csak most más hangon szólok hozzád, az állatok nyelvén.
  • De jó! Hol vagyok?
  • Az Élet tojásában, egy fészekben egy fa ágai között.
  • Madár vagyok?
  • Igen.
  • Milyen?
  • Azt majd neked kell felismerned és megtanulnod.
  • Már sok mindent tanultam eddig is – dicsekedett Kristály.
  • Mi lenne az? – kérdezte mosolyogva Földanya.
  • Hát… tudom, hogy az anyag életkristályokból áll, melynek fizikai létét magam is megtapasztaltam, mert ezt választottam. Tudom milyen az anyagban létezni és jelen lenni a mozdulatlanságban. Aztán azt is tudom milyen növekedni, és részt venni a természet körforgásában. Tudom milyen otthont adni másoknak és menedéke lenni a keresőknek. Tudom milyen földet és eget összekapcsolni a gyökereimmel és az ágaimmal. Tudom milyen a fény és a sötétség, amiben egyébként mindig van fény! Tudom milyen ébren lenni és aludni, és tudom milyen másra vágyni.
  • Mire vágysz?
  • Szárnyalni!
  • Miért?
  • Mert megértettem azt Földanya, hogy az Élet nem áll meg, fejlődik, változik, tanít. Nekünk is ezt kell tennünk, változni és fejlődni. Ha hív az Élet, igent kell mondanunk! Velünk akar táncolni, és én szeretnék megtanulni táncolni vele.
  • Akkot táncra fel Kicsi Kristály – kiáltott fel Földanya – és tapsolt egyet.

 

vandorsolyom 06

 

A tapsra kristály körül a burok repedezni kezdett, majd szétnyílt. Ő pedig furakodott kifelé a csőrével…éljen, van csőröm! Furakodott a lábaival… éljen, vannak lábaim! Tolta magát a szárnyaival… éljen, vannak szárnyaim! Míg végül kibújt a tojásból egy biztonságos fészekbe. Érezte, hogy fa testvérei szeretettel köszöntik, innen furcsa érzés volt, de tapasztalt más furcsaságot is. Elindult kicsi lábaival és odatipegett madáranyja szárnyai alá. Lépdelt, bújt és csipogott. Madárhanggal beszélt és madárhangot hallott. Anyja köszöntötte és fiókámnak szólította. Valami furcsa érzés keletkezett benne, amire tágasra tátotta a csőrét… éhes vagyok!

Már nincsenek gyökereid Kristály – hallotta Földanyát – meg kell bíznod másban is, hogy táplálhasson téged.

  • De hogyan?
  • Engedd az Élet ösztönét vezetni téged és megtapasztalod.
  • Akkor szárnyalhatok is?
  • Hamarosan…

Az Élet egy nagy kaland – gondolta madárbőrbe bújt kristályunk – és nagyra tátotta a csőrét, hogy anyja beletehesse az ételt.

 

- Hamarosan! - gondolta.

 

 

Folytatása következik…

 

Pusztai Orsolya – Lélekmentor

https://www.kristalycsakra.hu/index.php

 

gro 1 saker falcon nest chicks 1826911