Az Egy imája

EGYként mint Teremtő Ki öntudatra ébred
Meglátom áradni belőlem a Fényem
Ha követem szívemmel ezernyi fényszálam
Feltárul a Világ hogy Magamat így lássam
Akármerre halad tudatom a térben
Nyomot hagy mert teremt a Fény erejével
Felismerem benne saját Létezésem
Összekapcsol mindent tér-idő egységben
Kiterjed mint semmi ami minden átfog
Határként öleli a határtalanságot
Lefelé haladva is felfelé tartok
Megismerve rosszat és jót
Tudva mind-Egy VAGYOK
Mi belőlem indul bennem ér az véget
Így téve végessé a végtelenséget
Bármit is választok megtörténik velem
Maga az EGY Vagyok Magamat teremtem
Kérem hát most Magam mert Teremtő vagyok
Soha ne felejtsem SZERETETBŐL VAGYOK!
Vagyok!