flolwers

Álom mesék 2.

 

A réten egy csodálatos virág nyílt… szirmait a nap felé fordította, és gyönyörködve sütkérezett a fényében.

Rászállt egy méh virágport gyűjteni.

A virág örömmel fogadta és köszöntötte: - Üdvözöllek barátom. Örömmel látlak nálam.

 

leaf cutter bee cosmos mount washington

 

A vendég megköszönte a szívélyes fogadtatást, és beszédbe elegyedtek… A méh mesélt a hatalmas mezőről, a színes virágok illatáról, a közeli erőről és a benne futó kis patakról. Beszélt a tágas térről, melyet nap, mint nap berepül, a többi virágról, akikkel találkozott, és a méhkaptárról, ahol lakik.

 

Mikor befejezte az elbeszélést, így szólt a virághoz: - Sajnállak téged, mert te egész nap itt állsz, és nem látod ezeket a szép dolgokat. Rossz lehet így élni.

 

  • Lehet, hogy te így látod - felelte a virág, - de ha én nem állnék itt, te nem tudtál volna idejönni hozzám élelmet gyűjteni. Ha nem állnék itt, te nem biztos, hogy megtalálsz engem, hogy mesélj mindarról, amit átéltél. Ha nem állnék itt, nem tudtam volna meghallgatni az élményeidet, és nem élhettem volna át veled őket, hogy láthassam mindazt, amit te, a saját képzeletemmel.

Majd végezetül hozzátette: - ha nem lennék itt, te most kivel beszélgetnél? Látod milyen szerencsés vagyok, hogy csak itt állok? Egyetlen szárnycsapást sem kell tennem, hogy lássam a világot, hiszen te kis barátom, és a társaid, mindent elmeséltek nekem.

 

A méh így válaszolt: - most már kezdelek irigyelni… én egész nap csak dolgozom, a kaptárban éppen csak annyi helyem van, hogy egy kicsit aludni tudjak, de te? Tiéd az egész mező, a kék ég, a felhők, a napsugár. Nem fáradsz el a munkában. Nincs miért aggódnod, nem kell élelmet gyűjtened, hiszen a föld és az ég táplál. Bárcsak virág lehetnék!

 

  • Lehet, hogy te így látod most – felelt a virág – de képzeld el, ha te nem lennél… nem jönnél élelmet gyűjteni. Ki porozna akkor be engem? Hogyan adhatnám át a létezésem folyamatát a Földnek? Nem lennének magjaim… nem nőne újabb virág… nem lenne élelem a méheknek. Nem lennének se méhek, se virágok. Soha többet nem tudnánk találkozni és beszélgetni, mert nem lenne mit megosztanunk egymással.

 

6

 

A méh sóhajtásszerűen megrezegtette a szárnyait, majd így szólt: - Igazad van, most már értem. Oka van annak, hogy te virág vagy, és itt állsz a réten. Oka van annak is, hogy én méh vagyok és virágport gyűjtögetek a kaptárom számára. Ez a két ok teszi lehetővé, hogy találkozzunk, és mindketten megélhessük azt, akik vagyunk. Ha mások lennénk, az élet sem lenne ugyan az: én nem szállhatnék a végtelen mező felett, te nem ringatózhatnál a szélben. Én nem laknék jól, te pedig nem adhatnád át magad a földnek, hogy jövőre új virág nyíljon a méheknek.

Majd örömtelien így szólt: - Most már nem sajnállak és nem is irigyellek. Értem már, te miért vagy te, és én miért vagyok én. Örülök, hogy te virág vagy én pedig méh, és örülök, hogy találkozhattunk. Ha felrepülök innen, más szemmel nézem majd a mezőt, és visszatérek elmesélni neked mindazt, amit láttam.

 

  • Várni foglak – felelte a virág – és meghatottan intett búcsút szirmaival a tovaszálló méh barátnak.

 

Pusztai Orsolya

www.kristalycsakra.hu

honeybee

 

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés