FlowingColours

A Türelem ajándéka

 Egy meditációmban átélt tanítást osztok meg most szeretettel veletek. Már az élmény is nagyon meggyőző volt, de mesterem szavai csak megerősítették a tudást, mit vele kaptam: ÉLJ át minden pillanatot és helyzetet a MAGa Teljességében, hogy taníthasson...

 

Meditációmban egy utcán haladok. Két oldalt házak, kertek, mellettem sétáló emberek. Nem sietek, lassan lépkedek, nézelődöm. 

Belőlem hirtelen egy rész most kilép és elindul előre, nálam gyorsabban halad, siet, mintha türelmetlen lenne a nyugodt lépések miatt. A belőlem kilépett részem szemeivel látom most az utat, gyorsuló tempóval. Érzem a sietséget, a türelmetlenséget, hogy elérjek valamit, és az út beszűkül, mintha egy csőben haladnék kényszeresen…
 
Majd egyszerre csak azt érzem, siető részem visszatér, s újra egyek vagyunk.
 
Megkérdezem tőle, miért jött vissza?
Azt válaszolja, hiába haladt gyorsan, hogy elérje a vágyott célt, nagyon magányos volt, s úgy érezte, így nem teljes az utazása.
 
Magamba fogadom, így haladok tovább kényelmes tempóban az úton. Figyelem a házakat, az embereket és egy sarokhoz érek, ahol befordulva egy virágárus standot látok. Megcsodálom a színpompás virágokat, beszívom illatukat, átengedem magam a pillanatnak…
 
Megkérdezem „siető” részemtől, hogy látta-e ezt a virágost, hiszen ő is itt jött el, mikor oly sietve kilépett belőlem?

Ő azt feleli nem, pedig a virágárus itt volt akkor is, mikor ő elhaladt mellette.

 
Ahogy folytatom utam, sorra érdekes dolgok tárulnak a szemem elé. A természet szépsége, szerető emberi helyzetek, csodás épületek… mindre rácsodálkozom és magamba engedem tanító, szerető energiájukat.
 

Minden élményről sorra megkérdezem „türelmetlen részem”: látta-e, érezte-e?

Azt feleli, egyiket sem látta vagy érezte, mert csak az utat (útvonalat) nézte, amin haladt. Se jobbra, se balra nem figyelt, mert sietett, hogy minél előbb elérje a célt. Nem engedte át magát az élményeknek, mert észre sem vette őket.

 

Kép

 
Ekkor mesteremtől érkezik egy tanítás, melyet szívemmel hallok meg:
 

Nem elég csak haladni az úton, azon látni, érteni, tanulni is kell. A sietség megfoszt attól, hogy észrevedd, és értelmezd az úton eléd tett jeleket és feladatokat. Nem adsz lehetőséget magadnak, hogy átéld, magadba engedd és feldolgozd az élményt. Ha nem válsz eggyé vele, nem értheted meg.

Célokat kitűzni jó, de azokat vakon kergetni hiábavaló. Eléréséhez tanulni, fejlődni kell. Ezekhez pedig türelem, körültekintés, megfontoltság és kitartás szükségeltetik. Mert helyesen használva e képességeket, elvezetnek a megértéshez, és segítenek a jelek értelmezésében. Megláttatják a fontos részleteket, melyek által tanulunk. Minden helyzet valamilyen tanítás végett történik velünk, és akkor ér véget, ha felismertük, megértettük és megoldásként használjuk.

Nézz körül és láss! A sietség eltakarja előled az igazságot. Ha türelmetlen vagy, bezárod érzékeidet az apró, finom dolgok előtt, melyek sokszor a megoldást tárják eléd. Ha nem teljes valóddal és értelmeddel éled át mindazt, mi történik veled, nem képes beépülni tudatodba annak teljessége, és hiányos képből, hiányos megoldás fakad. Csak egységben vagy képes haladni, csak egyként látod át a dolgokat, ha minden részeddel arra fókuszálsz, ami most, itt van. Türelemmel, bizalommal, figyelemmel, Egy-ként.
 

Ekkor átérzem azt a Figyelmet, amiről beszél, az Egységet, a pillanatot, amiben Minden benne van.

Minden rész Egy-ben. Egy-ként. Ez a Teljesség!

Magamban van, szívemből sugárzik, Jézuson keresztül, Isten által.

Köszönöm.

 

Pusztai Orsolya
Kristálycsakra

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés