LARGE Viljapelto

Az érdektelenség posványából az életöröm mezejére…

 

A világ folyamatosan változik, ahogyan az ember is… ez a természet rendje. Az evolúció isteni törvény, mely áthatja a létezést, és segít felismerni, megérteni, bölcsebbé-, és teljesebbé válni.

A változás lényege mindig a megértéshez való eljutás, mely az Élet szellemi-, lelki-, és fizikai törvényszerűségeinek összefüggését tárja fel, hogy ebből az egységből cselekedhessünk.

Ha megfigyeljük a természetet, mint az isteni Rend legfőbb megnyilvánulását világunkban, mindig harmóniára és virágzásra, azaz magára az élet megélésre törekszik, a lehető legteljesebb módon. Fejlődik és változik, de mindig a környezetével és a világában élőkkel egyensúlyban…

Ez az emberi tudat evolúciójának a célja is… megismerni, felismerni, megérteni, fejlődni… majd mindezt kiértékelni, azaz bölcsesség esszenciává alkotni, és ha szükséges, változni. Közben összekapcsolódni, harmóniát teremteni és a világ visszatükröződése által önmagára ismerni.

Az emberi tudat csodálatos teremtő energia… kíváncsi, fejlődőképes, teremteni vágyó, de sokszor elvakult is.

Az elme, mint az ember személyiségének vezérlő-elve megismerni született a földi világra, a fizikai, duális lét örömét felfedezni. Ezért paraméterei is a fizikai valóságra vannak elsősorban hangolva.

Öt érzékszerv, gondolati-, érzelmi-, és akarati késztetések, és az ösztönvezérelt létfenntartás energiája jellemzi, melynek befogadóképessége véges…

 

5 Senses

 

Éppen ezért nem foghatja fel, kellő kiművelés nélkül, az őt vezérlő lélektudatban létező késztetéseket, irányító-rendszereket, ezért legtöbbször egyszerűen a környezet számlájára írja, ami történik vele: véletlen, mások hibásak, a környezet hatásai miatt van minden... mindaddig hiszi ezt, míg a magasabb vezérlő elveket meg nem ismeri és velük együtt nem él… de ez önismeret kérdése, az meg „uncsi” és fárasztó tud lenni.

Földi életünk kezdetén, mikor elménk még nincsen tele a szocializációban szerzett tanult mintákkal, sztereotípiákkal, igazságrendszeri programokkal, a rácsodálkozás tiszta örömteli világában kívánunk felfedezni… agyunk még befogadóképes… majdnem tiszta lap. Ezért gyermeki elménk issza az információkat, alkotja a kérdéseket és hozzákapcsolja a válaszokat… így szépen lassan teleírjuk a papírt, mely elménk gondolati határait alkotja. Ez a mi világunk, mi látjuk olyannak, amilyen, hiszen mi tartjuk a létezésben hitünkkel, vágyainkkal.

Néha radírozunk, kijavítunk, kiegészítünk, vagy teljesen átírunk, de maga a mennyiség, melyet agyunk befogadni képes, nem nagyon változik.

Ugyanannyi helyünk van, ha boldogsággal kívánjuk teleírni a lapunkat, vagy ha bánattal. Ugyanaz az elmefelület áll rendelkezésünkre a fontos vagy a lényegtelen dolgok eltárolására… képzeld csak el, ha van egy meghatározott felületű táblád, hogyan és mit írsz rá?

Elménk olyan, mint a régen a város utcáin használatos hirdetőoszlopok. Mindig az aktuális hirdetmény (sztereotípia, igazságrendszer) látható rajta, ez alapján képes észrevenni, értékelni, és dönteni. Ha tele van egyfajta hirdetménnyel, csak arra tudunk fókuszálni… ha rengeteggel, egyikre se nagyon, vagy csak arra, ami most a leginkább foglalkoztat minket, amire „vevők vagyunk”.

Elménk kiértékel és dönt…

 

illustrated digital colour version

 

Korunk társadalma az információs bumm időszaka… elménket elárasztja a korlátlanul hozzáférhető mindenféle hír és álhír, tudás, vagy tudásnak mondott zagyvalék, kép, szó, hang, video, hangüzenet, poszt, bit és byte. Folyton teleragasztgatjuk a hirdetőoszlopunkat újabb és újabb plakátokkal…

Elménk ugyanolyan kíváncsi, mint gyermekkorában… mindent tudni akar! De hová tegyem ezt a sok információt a korlátozott és már jól megtöltött elme-teremben? Muszáj átrendezni… valami röpül, hogy ez beférjen.

Annyira telezsúfoljuk gondolati rendszerünket, hogy amikor szükségünk lenne egy információra, nehéz előkeresni és belefáradunk

Minden gondolat létrehozása és felelevenítése, azaz a gondolkodás energiát igényel, ahogyan a mennyezeti csillár is csak akkor világít, ha áramot biztosítunk neki, azért pedig fizetni kell, azaz energiát (pénzt) adunk. A gondolataink tehát a saját energiánkból teremtődnek, így mi fizetünk a működésükért. Minél több gondolatot hozol létre, annál több energiát emészt fel a rendszered (te vagy az akkumulátor). Ugyanakkor az is energiába kerül, ha a számtalan gondolat között keresünk, összekapcsolunk, párhuzamot húzunk, azaz elméleteket gyártunk. Ezért az agy megtanult szelektálni, a számára fontosnak tartott dolgokra fókuszálni, a lényegtelent kidobni.

 

De mi a fontos? Az agy nem minősít, neki a mennyiség számít… azaz minél több van valamiből, az annál fontosabb! Minél több időt töltesz egy konkrét dolog elmédben való működtetésével, az annál erősebben fog érdekelni téged…

Ha te minden este pl. megnézed a híradót vagy a politikai hírműsorokat, ahol sok indulat és erőszak is előfordul, hiszen az igazán a hír, akkor agyad ezekre áll rá és erről tud a leginkább eszmét cserélni. Ezáltal nem jut hely pl. egy kiscica születése okán érzett örömnek, vagy a cseresznyevirágzásnak…

 

Ez odáig is elmehet, hogy az agy annyira belefárad és elfásul az energiahiányos emberrel együtt, hogy nem marad ereje keresni, ezáltal ÉRDEKTELENNÉ, KÖZÖNYÖSSÉ válik minden „érdektelen” információ iránt.

Ezért látjuk manapság azt, hogy mindenki változást akar, de változni senki! Az emberek egy részének ehhez már nincs ereje, felemésztette a lényegtelen információk és cselekedetek megteremtésével. Elege van mindenből, az életből.

 

kiakar

 

Amikor valaki ezt érzi, az azt jelenti, hogy lekapcsolódott a lelki erőforrásairól. Elfelejtett örülni, elfelejtett élni!

Hogyan kaphatjuk vissza az életünket?

 

Nekünk kell visszaépíteni, senki nem fog vele bekopogni az ajtón. Csakis mi tehetünk magunkért… persze kérhetünk segítséget, de nélkülünk még a legjobbnak tartott terápiás módszer, vagy terapeuta sem tud mit tenni…

happppy

 Először is állj meg, és figyelj magadra!

Ha lenne benned egy boldogságmérő (mint egy hőmérő:1-100-as skálájú), hány százalékot mutatna most?

50% alatt van? Lesz dolgod, de nem vagy reménytelen eset:).

20% alatt mutat? Azt ajánlom, kérj hozzáértő segítséget, mert tartalékaid végén jársz…

60% felett van az érték? Jól gazdálkodtál az erőforrásaiddal.

100% azt csak az egód csak szeretné:)… a duális világban az visz előre, hogy keressük a teljes boldogságot, ez ad célt, különben nem lennénk itt… te már mennél?

 

 

Hogyan léphetünk az érdektelenség vagy közönyösség ingoványából az öröm virágzó mezejére?

  1. Ismerd fel, hogy valami hiányzik, nem jó így. Valld be magadnak mire vágysz, mire van szükséged? Bűntudat nélkül tedd, hiszen jót szeretnél magadnak… megérdemled!
  2. Határozd meg, hogy ezt szeretnéd, azaz tűzd ki célként!
  3. Kezdd el a célt teremteni: gondolati-, érzelmi-, és akarati szinten is.

Ezt egy kicsit részletesebben:

  • Hozz létre egy képet gondolati szinten a vágyott dologról, ez lehet pl. maga a boldogság is. Adj neki egy formát, amiben el tudod képzelni és élesen tudod látni.
  • Fesd ki ezt a képet színesre az érzelmeiddel, azaz tölts bele olyan érzéseket, amiktől elégedett vagy, ha látod a kép feltöltődését. érezz örömöt annak a dolognak a formálása közben és figyeld, hogyan fogadod el saját alkotásodként, teremtésedként. Addig színezd, amíg teljesen a tiédnek érzed és elégedett vagy a végeredménnyel…
  • Most helyezd bele magad ebbe a csodás megteremtett színes képbe és válj eggyé vele… ez a te világod! Ezt több napig tedd rendszeresen, hogy teremésztessé váljon, megerősödjön.
  • Írd le ezt a vágyat papírra, füzetbe és olvasd el újra és újra… nyugodtan fogalmazd át.
  • Engedd le ezt a vágyat a szívedbe és mond ki onnan, mit szeretnél.
  • Most kérd a szívedet segítsen, hogyan tudnád ezt elérni? Mit kell tenned azért, hogy ezt elősegítsd? Hogyan tudod ezt a legjobban, legszeretetteljesebben magadért megtenni? Írd le!
  • Most pedig indulj és kezd el megtenni, sietség nélkül, a szívedre figyelve. Ha te beleteszed a saját részed, az Univerzum is beleteszi a sajátját (segíts magadon…) és kapod a lehetőségeket a megélésre..
  1. Élvezz és értékelj minden kis lépést, mely a célod felé vezet. Légy hálás értük…
  2. Érezd a belső büszkeséget és figyeld a változást benned és az életedben. Beszéld meg azokkal, akik ezt értékelik benned…
  3. Foglalkozz olyan dolgokkal nap, mint nap, melyek segítenek célra tartanod… pl. ha utazás a célod (hiszen lehet az fizikai és lelki cél is), olvasgass útikönyvet, vagy nézegess utazási prospektust a vágyott helyedről, ezzel tartva ébren a gondolati csatornát.
  4. Lásd, ahogyan egyre közelebb jutsz a célhoz, és figyeld ahogyan az ezért érzett öröm az életed részévé vált! Most már nem azért örülsz, mert a tiéd, megszerezted, hanem azért, mert képes vagy megszerezni.

 

lotus 

 

Ez a nagy különbség: a megszerzés okán érzett öröm, pillanatnyi (ego), az megszerzés útján érzett megelégedett öröm, örök (lelki).

Lépj a közönyből a cselekvés örömteli mezejére.

Érdekeljen, mi van veled! Most élsz… nem holnap, vagy jövőre… itt az idő!

Indulj hát és éld meg a létezés örömét, nap mint nap az életedben, hiszen minden amit megtehetsz magadért örömmel tölt el, ha felismered: KÉPES VAGY RÁ!

 

Élj a felkínált lehetőségekkel, már MA!

 

 Csodás és örömteli teremtést és megélést kívánok neked!

 

Pusztai Orsolya – lélekgyógyász

www.kristalycsakra.hu