Charles Le Brun Grande Commande Les Quatre temperaments

Az ÉLET-NYELV

 

Minden ember az élet játékában egy személyiség. Egy szereplő, saját karakterrel, feladattal, a helyzet megéléséhez szükséges tudással. Ezt a szerepet tudatunkkal osztjuk ki magunkra, azaz mintegy virtuálisan kivetítjük elménk képernyőjére.

Ez ad lehetőséget életünk földi megélésére, a dualitás megtapasztalására. Tudatunk fókusza csak akkor maradhat a földi rezgés szintjein, ha elménk igazságait valóságként érzékeljük, azaz elhisszük, minden amit látunk – valóság.

Feladataink, tapasztalataink, tanulásaink, igazságrendszereink alapján mindannyiunknak van egyfajta alapminősége, mely meghatározza kik is vagyunk, milyennek éljük meg az életet?

Minden aktuális pillanatban önmagunknak valljuk magunkat, még akkor is ha az előző fázisban gyökeresen mást hittünk. Így éljük meg valóságnak önmagunkat: pillanatról-pillanatra. Ezek a pillanatok aztán összekapcsolódnak a szerint, hogy mi bennük a közös: pl. gyermekkor (megismerés), felnőttkor (megélés), időskor (értékelés), stb.

Minden életkorban az aktuális igazságrendszerünk alapján döntjük el, mi fontos és hasznos számunkra – ez lesz a követendő-, és mi érdektelen vagy éppen veszélyes ránk nézve, ez lesz az elkerülendő.

Ezek a megélések aztán segítenek a viszonyításban, a minőségek meghatározásában. Mikor mit tartunk jónak, vagy rossznak? Az éppen aktuális minőség pedig meghatározza, miként reagálunk, azaz hogyan beszélünk az élettel?!

Életünk fázisaiban végigmegyünk az élet-minőségek rendszerén, és ilyen vagy olyan formában adott helyzetben adott reakciókat nyilvánítunk meg, azaz adott nyelvet beszélünk (a világgal akkor és ott így kommunikálunk).

Ez aktuális Életnyelvünk, azaz minden olyan reakció, ahogyan az életre válaszolunk.

 

temperamentum

 

Az Életnyelv tartalmaz minden olyan kommunikációs eszköztárat bennünk, mellyel képesek vagyunk reagálni az éppen aktuálisan bekövetkező helyzetre. Legyen ez cselekedet, akár mozdulatban vagy szóban… de lehet ez csak egy érzés, vagy egy gondolat. Végigfuthat egy érzet rajtunk… a lényeg az, hogy életnyelvünk aktiválásakor az energiaáramlások beindulnak.

Az élet maga a lecke, mi pedig nebulókként a házi feladatunkat írjuk, miközben éljük. Mindenki úgy oldja meg a háziját, amilyen tudással éppen akkor rendelkezik, amikor nekiáll a feladatnak…

Így tehát az a nyelvezet, amelyen értelmezzük és megoldjuk az élet feladatait: az ÉLETNYELVÜNK.

Van egy alapnyelvünk, mely születésünkkor kódolódik belénk. Ennek magja azon az irányultságon működik, mely a teremtés fenntartásáért felelős Őserő.

A dualitás világában, a teremtés kerekének körforgásában ezt úgy hívjuk JIN és JANG. Ők az Ősminőségek.

De nevezhetnénk őket így is:

JANG: az isteni erő, a kiáradás, az aktivitás vagy pozitív, a teremtő-cselekvő erő, a férfi, az IGEN.

JIN: az istennői erő, a befogadás, a passzivitás vagy negatív, az átalakító-fejlesztő erő, a nő, a NEM.

Ezeket a minőségeket csak akkor értelmezzük helyesen, ha a nagy egész szintjén nézzük és például a pozitív és negatív jellemzőket nem vonatkoztatjuk szűken csak az általunk ismert elmés igazságokra. A mágnesnek is két vége van: egy pozitív és egy negatív. Melyik jobb a másiknál? Mágnesnek hívhatnánk, ha mind a két vége pozitív lenne?

 

pa 002

 

De visszatérve az Életnyelvhez, ez már akkor jellemez minket, mikor megszületünk egy testi minőségbe nőként, vagy férfiként. Testünk rezgése hordozza az Ősminőség alapállapotát, melyet emberi fejlődésünk során finomítgatunk, alakítgatunk.

Ebben segítenek minket az Univerzum erői által kapott újabb kódok, az elemi minőségek.

Ha valaki foglalkozott már akár csak érdeklődés szintjén is az asztrológiával az tudja, hogy minden állatövi jegynek, így az ő Nap-jegyének is van egy elemi minősége. Ugyanakkor minden bolygó a születés pillanatában valamely jegyben tartózkodik, ami megint egy újabb elemi csatornát nyit a személyiség besugárzására.

Szépen és csendben ezek az erők aztán áthatják tudatunkat és személyiségünket egy alapminőségre hangolják.

A zodiákus erők így segítenek bennünket feladataink ellátásában.

Életnyelvünk alapja tehát már születésünk pillanatában rendelkezésünkre áll. Az, hogy mit kezdünk vele az pedig rajtunk.

Az elemi erők:

TŰZ : pozitív polaritású (kos, oroszlán, nyilas)

FÖLD: negatív polaritású (bika, szűz, bak)

LEVEGŐ: pozitív polaritású (ikrek, mérleg, vízöntő)

VÍZ: negatív polaritású (rák, skorpió, halak)

 

Mit is jelent mindez?

Azt, hogy a bennünk szunnyadó elemi erők képességeket kódolnak belénk, melyeket Életnyelvünkként használhatunk.

Amiből több van, azt jobban beszéljük… amiből kevesebb azt akadozva…

 

1. TŰZ – inspiráció, akarati erő, mozgékonyság, teremtőképesség, kreativitás, megoldó készség, helyes ítélőképesség

2. VÍZ – érzelmek, kapcsolódás, megértés, tapasztalás, érzékenység, beleélő képesség, művészi hajlam, önkifejezés

3. LEVEGŐ – változni tudás, megbocsátás, könnyedség, bátorság, alkalmazkodás, emelkedettség-intelligencia, elengedés, elhatárolódási képesség

4. FÖLD – stabilitás, kitartás, ragaszkodás, gondolatok, anyagiasság, tapasztalatok, biztonság, bizalom

 

elements

 

A születésünk által felvett minőségek tehát jellemünk és személyiségünk alaprezgéseit belénk ültetik. Erre rakódnak aztán rá a rétegek…

Az alapminőségen változtatni nem tudunk, legfeljebb megtanuljuk uralni.

 

Az alapnyelvünk – azaz reakcióink tudatalatti tárháza – minden indíttatásunk hajtóanyaga. Az aktuálisan reagáló énünk – azaz az, aki éppen akkor a leginkább képes kezelni a helyzetet – a saját nyelvét teszi hozzá az alapminőséghez. Így minden énünknek saját Életnyelve van, de mindegyik az Alapnyelven alapszik. Úgy értsd, hogy van egy anyanyelved – ez az Életnyelv – és vannak tanult nyelveid – ezek a nyelvjárások vagy a tudott idegen nyelvek.

 

Az életnyelv eltanulható – szülői minták.

Az életnyelv alakítható – saját tapasztalatok.

Az életnyelv átformálható az egyik nyelvjárásból a másikba – önismerettel.

 

Egyszerre több életnyelvet is használhatunk alapigazságainknak, énjeink beállítottságának megfelelően. Mindegyik közös gyökere azonban az Élet(anya)nyelv.

Az Életnyelv éppen ezért emberi valónkhoz és világunkhoz való hozzáállásunk, kapcsolódásunk alapja.

Érzelmeink és gondolataink átáramlanak az életnyelvünket működtető tudatalatti programokon, majd ezek igazságai alapján fejeződnek ki. Így életnyelvünk alapvető rezgései belekódolódnak az általunk kifejezett szavakba, megnyilvánított érzésekbe, átélt gondolatokba.

Habitusunk tehát Életnyelvünk megnyilvánulása!

Az Életnyelv az az ELV, ami alapján felfogjuk, értelmezzük, megéljük az életet, és ami alapján mindenre reagálunk.

 

Életnyelvünk a kapcsolat a világ és Köztünk.

Életnyelvünk minőségét tudatunk fókusza határozza meg.

 

Ez alapvetően négy irányt mutat az elemi erők által:

  1. A Föld által uralt megélő tudat, mely az akarat ereje által éli önmaga időbeliségét.
  2. A Víz által áthatott tapasztaló tudat, mely vágya és merészsége által éli meg önmaga térbeliségét.
  3. A Tűz által vezérelt elemző tudat, mely tudatos megismerése által éli meg önmaga formaiságát.
  4. A Levegő által létező alkotó tudat mely teremtő képzelete által éli meg önnön csendjét és fantáziáját.

Tudat

Ez a négy alapminőség és kapcsolódásaik, négy személyiség-típust eredményez, melyet több éves gyógyítói tapasztalatom alapján állítottam fel.

Ez a rendszer saját megfigyeléseim és munkám eredménye, így a saját véleményemet és meglátásomat tükrözi. Természetesen bárki gondolhatja vagy láthatja másképp… ez így van rendjén.

Az emberi természet négy alapminősége, amit én ÉLETNYELV-járásoknak neveztem el a következő:

 

1

 1.ÉLETSZERETŐ

Az életszerető ember az elemi erők egyensúlyát éli. Minden elemet harmonikusan használ.

Alapvető mottója: Szeretem az Életet. Szeretek élni.

Életszemlélete, így nyelvezete is alapvetően optimista. Tudati programjai azaz „Életnyelv-szótára” pozitív szavakkal teli.

A helyzetekhez való hozzáállása aktív (pozitív), én-sors építő módban működik.

Felismeri az élet értékeit és elfogadó. A természet törvényeit automatikusan követi és megéli.

Hálás és tudatában van önmaga értékeinek: Jól csinálom! Értékes vagyok! Elégedett vagyok!

Kapcsolataiban egyenrangúként viselkedik, építi azokat.

Alapérzelme az ÖRÖM. Életszemlélete: életet adó.

Ő a Lelkesedő!

 

2

 

 2.ÖNIGAZOLÓ

Az önigazoló ember az elemi erők túlsúlyát használja. Azaz mindig azzal dolgozik, ahol ő van fölényben.

Alapvető mottója: Az én életem jó. Én jól élek.

Életszemlélete, így nyelvezete is alapvetően önigazoló. Tudati programjai azaz „Életnyelv-szótára” önmagára pozitívan ható, bizonyító szavakkal teli.

A helyzetekhez való hozzáállása saját érdekében aktív (pozitív), mások érdekében passzív (negatív) fizikai élet-építő módban működik, ha kell mások kárára is.

Felismeri a saját értékeit és csak azokat fogadja el. A saját törvényeit automatikusan követi és megéli - öntörvényű.

Csak önmagának hálás és tudatában van mindenért csak magát dicsérheti: ÉN jól csinálom! ÉN vagyok értékes! Velem mindenki elégedett!

Kapcsolataiban irányító és felsőbbrendű. Kapcsolatait önösen működteti és építi.

Alapérzelme a BÜSZKESÉG. Életszemlélete: életet használó.

Ő a Lelkesítő!

 

 3

 

 3.ÖNTAGADÓ

Az önigazoló ember az elemi erők hiányát éli. Azaz mindig azt nyilvánítja ki, ahol hiánya van.

Alapvető mottója: Mások élete jó. Úgy szeretnék élni, mint mások.

Életszemlélete, másokat igazoló, ugyanakkor önnön negatív aspektusát is erősítő,így nyelvezete is alapvetően másokat igazoló. Tudati programjai azaz „Életnyelv-szótára” önmagára negatívan ható, alárendelő szavakkal teli.

A helyzetekhez való hozzáállása saját érdekében passzív (negatív), mások érdekében aktív (pozitív), azaz mások életét-építő módban működik, ha kell saját kárára is.

Felismeri mások értékeit és csak azokat fogadja el a sajátjaival szemben is. Mások törvényeit automatikusan követi és megéli - alárendelődő.

Csak másoknak hálás önmagát legtöbbször valamiért hibáztatja: Rosszul csinálom! Mások értékesebbek! Másokkal elégedettek lehetnek!

Kapcsolataiban alárendelt, követő szerepet játszik. Olyan kapcsolatokat keres, ahol másoktól elismerést kaphat, hiszen erre vágyik leginkább.

Alapérzelme a KISHITŰSÉG. Életszemlélete: életet át-adó, azaz saját energiáit mások használatába állítja.

Ő a Lelkesítést felismerő, azaz a Lelkesíthető!

 

4

 

 4.ÉLET-TAGADÓ (Élet utáló)

Az élettagadó ember az elemi erők blokkoltságát éli. Azaz képtelen (nem is próbálja) használni meglévő képességeit, erőt.

Alapvető mottója: Nem szeretek élni. Nem szeretem az életet.

Életszemlélete alapvetően pesszimista, így nyelvezete is alapvetően tagadó. Tudati programjai azaz „Életnyelv-szótára” önmagára negatívan ható, nem-ekkel teli.

A helyzetekhez való hozzáállása majdnem minden helyzetben passzív (negatív), önsors-rontó módban működik, a tagadás irányítja.

Az Élet értékeit figyelmen kívül hagyja, ezzel minden értéktelenségét látja igazolódni.

A természet törvényeit figyelmen kívül hagyja, nem éli, sőt nagyon sokszor tagadja.

Alapvetően mindenkit és mindent hibáztat valamiért: Értelmetlen bármit is csinálni! Az életnek semmi értelme. Értéktelen vagyok! Sosincs elég!

Kapcsolataiban beletörődő magatartást mutat, de alapvetően kapcsolatkerülő. A kapcsolatait hanyagolja, így lassan lebontja, megszünteti azokat.

Alapérzelme a FÁJDALOM. Életszemlélete: életet lebontó, azaz saját energiáit felélő.

Ő a Lelkesítést fel nem ismerő, azaz a Fásult!

 

Ezek a kategóriák nem statikus rendszerek, hanem dinamikusan változó minőségek. Természetesen minden típusból lehetnek ránk vonatkozó részek, hiszen ezek keverednek az éppen aktuális nyelvjárásokkal, hiedelmekkel. Mégis, az alapminőségünk valahogyan mindig benne van a reakcióinkban.

Ha megtalálod azt a típust, amelyikből most a legtöbb dolog vonatkozik rád, az azt jelenti, most éppen ezt a nyelvjárást beszéled… a lényeg, légy magadhoz őszinte.

 

Csodás önismereti gyakorlatot nektek!

 

Szeretettel Pusztai Orsolya – lélekgyógyász

www.kristalycsakra.hu

 

 

 triangles 4elements

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés