archetypes

Kapcsolatok a bennünk élő férfi és nő tükrében

 

Emberi életünk legmeghatározóbb tanulási folyamata az emberi kapcsolatok felismerése és megértése.

 

A kapcsolódás igénye belénk kódolt ösztön, hiszen két sejt kapcsolódása teremti meg a biológiai élet lehetőségét, 9 hónapnyi kapcsolódás édesanyánkkal adja meg nekünk az életképessé érés idejét és a gyermeki évek családi kötelékei adják mintáinkat a felnőtt élethez, ahol ugyancsak kapcsolódásra vágyunk.

Az ember társas lény, (ezt E. Aronson azonos című, kicsit sokkoló szociológiai kísérleteket bemutató könyve is bizonyítja) vágyik a kapcsolódásra, a megértésre, a beteljesedésre, néha önmagát megtagadva is.

 

Duális világunkban a választások megélései, a velük átélt érzelmi és cselekedeti tapasztalatok visznek minket előre fejlődésünk útján. Minden ember a beteljesülést, az eggyéválás örömét kívánja megélni élete minden területén, és ezek a tapasztalati leckék szolgálnak aztán önmagunk megismeréséhez.

Ezért a kapcsolódási vágyért homokoznak együtt a gyerekek a játszótéren, járnak „bandában” a fiatalok, keresik a szerelmet a nők és a férfiak. A polaritás jelenléte megteremti bennünk az egység igényét, hiányzó részünk megtapasztalását.

A Létezés azonban nem teremt fércmunkát. A megélési vágy beteljesülését nem bízza a véletlenre, hanem belénk kódolja annak igényét, sőt mintáját is.

Így, bár emberi testben nőként vagy férfiként éljük meg magunkat, mint az érem egy oldala, bennünk mintaként, érző, gondolkodó én-ként létezik mindkét perspektíva.

 

Ezek a szerep-személyiség tartalmak egyrészt ősi archetípusokból (Jung munkásságának legnagyszerűbb eredménye ezek felfedezése), amik kollektív tudati információkból erednek, családi és példaképet állító mintákból és saját tapasztalati meggyőződéseinkből táplálkoznak, de ami a legfontosabb: BENNÜNK ÉLNEK!

Minden megélés egyfajta mintát hordoz magában. Tudatunk (tudatalatti emlékeink) olyan, mint egy hatalmas polcokkal és fiókokkal teli raktár. Minden fiók egy felcímkézett kategória, ami az adott terület rezgéseit tartalmazza.

Pl. van bennünk egy olyan tároló, melyre az van ráírva: JÁTÉK.

Mikor megtanulunk játszani, minden ami akkor a játék fogalmaként, vele kapcsolatos cselekedetként, érzelemként vagy gondolatként eltárolódott bennünk, ebbe a dobozba kerül. Ha hasonló szituációt tapasztalunk, elővesszük a játékdobozt és mérlegelünk, értékelünk az emlékek alapján. Ez segít hozzáállásunk meghatározásában.

Ugyan így működik tudatunk minden egyes kapcsolódás során. Bármilyen szituációba kerülünk, bárkivel is találkozunk, már vesszük is elő emlék-dobozainkat, mint a régi fényképalbumot… Fellapozgatjuk és keressük az útmutató hasonlóságot, amihez viszonyíthatunk, ami segít döntéseket hoznunk.

Ez azért van így, mert a poláris világban létező elménknek kell a viszonyítási pont! Kellenek a segédvonalak, ami alapján majd körberajzoljuk a vélt valóságot, hogy „tisztán” lássunk.

 

archetípusok

 

Igen ám, csak néha elfelejtjük, hogy ezeket a mintákat mi magunk teremtjük és működtetjük. Így a saját meggyőződéseink és hitrendszerünk alapján értékelik a bennünk élő minták is a világot. Igaz csak a rájuk eső részt, de akkor is…

Ezért nem csoda, ha a párválasztás és a kapcsolatok igényének és megélésének elképzeléseit is minták alapján próbáljuk beteljesíteni.

Mindenkiben létezik belül egy férfi és egy nő. Függetlenül most megélt nemi szerepünktől. Ez a férfi és női minta az eddig megélt találkozások alapján éli meg magát.

A bennünk élő női minta elsősorban a minket nevelő édesanyánk, vagy női rokonunk, esetleg nevelőnk, és a ránk erőteljesen ható női ismerősök (tanárok) elképzeléseit és meggyőződéseit hordozza.

Ugyan ezen a nyomvonalon haladva a férfi mintát édesapánk és a minket körülvevő, tanító férfiak hitrendszere, viselkedése kelti életre.

Ezek a szerep-személyiségek olyanok, mint a gyurmafigurák. Egy női és egy férfi bábu, akik marionettként vannak érzelmeinkhez, gondolatainkhoz és cselekedeteinkhez kötve.

Már csak az a kérdés kinek a kezében van a zsinórok vége? Az én tudatosságomban, vagy a mintáimban? Ki irányít kit?

Ez majd akkor derül ki, mikor csalódásokat és fájdalmakat megélve feltesszük magunknak a kérdést? Miért történik ez velem?

Ezen gyermekkori tapasztalatokra alapozva vágunk neki az életnek és gyúrjuk aztán újra és újra át a bennünk élő férfi és nő figuráját. Hozzájuk teszünk, leveszünk, de az alapkoncepció, a váz, amire a gyurmabábut felépítettük, nem változik. Ez belénk nevelt, nagyon mély, tudattalan információ.

Társat is így választunk: a tudattalan emlékei alapján.

 

nőésffi

 

Ez az elképzelés mozgat minket, mikor megtetszik nekünk egy férfi vagy egy nő. Nem mi, mint ember kapcsolódunk először a vágyott társhoz, hanem a bennünk elő minta! Letapogatja a személyiséget és azokat a tulajdonságokat, melyek pl. a férfi mintánkban élnek bennünk, és ha az illető átment a rostán, azaz megfelel a mintánknak, akkor jöhet a szerelem!

Így tehát nem mi választunk párt magunknak, hanem a mintáink, a bennünk élő nő vagy férfi!

Ő pedig olyan társat akar, aki az ő elképzeléseinek megfelel. Ezért először saját női vagy férfi énünkkel kellene tisztában lennünk, hogy mit is akarnak valójában, mert addig minden választásunk automatizált.

Hiába hiszed te azt az elméddel, hogy egy kedves, szerető társat kívánsz magadnak, ha a benned élő minta erőszakos és egoista. Ez a minta él benned és az energiáidon keresztül, láthatatlan rezgésekkel küldi az üzenetet a világnak: erőszakos és egoista vagyok, hasonló mintát keresek.

Úgy működnek bennünk ezek az én-ek, mint a mágnes. Azt vonzzák be nekünk, amilyenek ők.

Sokszor csodálkozunk, miért tapadnak ránk olyan férfiak vagy nők, akik már eddig is „megkeserítették” az életünket. Hát ezért!

Mert bennünk a férfi vagy női minta olyan, amilyeneket bevonzanak! Ezt kell felismernünk és a helyére tennünk.

Amint felismerjük, hogy a bennünk élő „ideál” milyen tulajdonságokat hordoz magában, képesek vagyunk dönteni arról, jó-e így nekünk? Amíg a régi lemezt hallgatjuk, nem tudunk új ritmust felvenni…

Innen, a felismeréstől indul el aztán az a tudatos munka, mely által feltárhatjuk mintáink lenyomatait, a bennünk élő férfi vagy nő igazságait, elképzeléseit, vágyait vagy félelmeit. Felismerve ezeket elfogadhatjuk tanult és átvett meggyőződéseinket, feloldhatjuk az általuk bennünk élő bűntudatot vagy hibáztatást. Magunkat értékelve és szeretve pedig egy új ént megalkotva áthangolhatjuk a belőlünk induló vonzást a számunkra valóban kívánt rezgésre.

 

thinking-010

 

Ezért az javaslom, mielőtt társat keresnél, a benned élő nőt vagy férfit keresd meg először. Ismerd meg az ő vágyait, érzéseit, tulajdonságait és igazságát, mert ő adja a mintát a társ bevonzásához. Őt neveld olyanná szeretettel és elfogadással, aki valóban megfelelő neked, mert ha a benned élő férfi vagy nő boldoggá tesz és boldog benned, akkor emberi társad is képes megadni neked mindazt, amire vágysz.

 

Áldással és szeretettel

Pusztai Orsi

www.kristalycsakra.hu