Golden Light

A tudat szintjei… az önmagunkra találás lépcsőfokai 2.

Az előző cikkben megismerhettük az anyagi tettek szintjének tudatosságát. Lássuk, hová is léphetünk a fejlődés lépcsőjén ezután.

 

2. A megélés szintje

 

Ez a fokozat az emberi létezés aspektusainak megéléséről szól. Egyfajta viszonyítási mércét alakítva ki bennünk, mely alapjául szolgál majd későbbi személyiségfejlődésünkhöz. Ennek a lépcsőfoknak a megélése segít, hogy képesek legyünk másokkal kölcsönhatásba kerülni, másokat felismerni és magunkon keresztül értékelni. Ezek a tapasztalatok főleg a kapcsolatainkon keresztül valósulhatnak meg. Legyen az családi-, baráti- vagy szerelmi-, a lényeg, hogy találjunk közös pontot.

Ezen a szinten tanítónk az a kölcsönhatás, melyben az energetikai viszony felfedi érzelmi válaszainkat. A tapasztalás lehetősége itt a saját, vagy a másik érzelmének megélése által adott reakciókon keresztül történik. Meghatározó tanulnivalónk a viszonyulás, az érzelmi átélés és ezek felismerése, melyek elkísérnek bennünket utunkon. Ezzel az emberi élet szakaszain keresztülívelve, minden életkorban egy-két megélési leckét újra megismételve és azokat kijavítva fejlődünk e tudati szint tapasztalatai által…

E lépcső kapcsán még mindig az „anyagközeli” rezgések egyikén vagyunk, így a kapcsolatok is ezen tartományon belül alakulnak. Egyfajta érzelmi egocentrikus látásmód az mely elindít ezen a szakaszon. Az elején az ember még úgy hiszi, hogy a világ is azt érzi, látja és akarja, amit ő. Ezáltal belső érzelmeit, impulzusait vetíti ki a világra. Ezek hozzá visszatérve ösztönzések vagy gátak, belső képek formájában, érzelmi tanulásként, kapcsolódásként jelennek meg a tudatban.

Mikor ezek a minták jelen vannak, irányítani kezdik az érzelem alapú fantáziát úgy, hogy az hasznos is legyen. Amolyan érdekközösség-szerűen. Szeretlek, ha te is szeretsz, jó vagyok hozzád, ha te is teszel értem. Adok-kapok libikóka játék…

Ez azt jelenti, hogy a tanult szerepekből és emberi érzés-viszonyulásokból próbálunk egy saját érzelmi jelrendszert kialakítani, és azt az életünkben mint útmutatót alkalmazni. A gyermek is így tanul meg a tapasztalatok által különféle érzelmeket különböző emberek felé kimutatni.

-        Ha anyut így szeretem, így fejezem ki az érzelmeimet felé, akkor ez fog történni. Pl. vesz nekem egy nyalókát.

 

Ugyanakkor minden megtapasztalás és érzelmi átélés egy magasabb szintű látásmód felé tereli a lelket, tovább ezen a lépcsőfokon, a mélyebb megértés, a szeretet és elfogadás felé. Ahogyan megéljük e szint különböző távlatait, egyre inkább rájöhetünk erre.

A cél az a felismerés, hogy a kapcsolatok minősége önmagunk munkáján és megbecsülésén is múlik, nem az elvárásokon vagy azok másikra történő kivetítésén.

Tegyük fel magunknak a kérdést: Mi mit adunk bele? Mit teszünk érte? Gondolkodjunk el a válaszon…

 

A tanulnivaló, a megélés minőségének irányítása. A saját érzelmek helyes értelmezése. Mivel ez a szint is főleg elme vezérelt, ezért nehéz rálelni egy magasabb rendű szeretetre magunkban, hiszen folyamatos ellenállásba ütközünk az ego által.

Ezen a szinten a lélek minden megélést hasznosít, a fizikai-anyagi világ energiáiból. A kapcsolatok is főleg az energiacserén és - szerzésen alapulnak. A felek kihasználnak minden lehetőséget a „feltöltődésre”, ezért ebben a tudati periódusban gyakran fordulnak elő „viharos” időszakok. Jó kis „energiabomba” annak, aki mások rezgéseiből él. Sok kapcsolat szól itt az irányítás és alárendeltségi viszonyok megéléséről a fizikai érzelmek szintjén.

Minden megélés itt e tudati lépcsőn az érzelmi szintből indul el, hogy aztán a lélek választásai szerint alakulva tanítson. A lélek a megélésekből próbálja megismerni, felismerni önmagát, így biztosítva folyamatos lehetőséget a fejlődésre. Ha itt valaki képes megérteni, hogy az érzelmi viszonyulás saját döntési körben irányítható, azaz nem csak kicsikart reakciók által megélhető, akkor elnyerheti annak a felismerésnek az ajándékát, ami továbblépni engedi.

 

Ez pedig az önszeretet. Az önbecsülés.

 

Ez a felismerés, önmagunk elfogadása olyan tanulást eredményez, melyben a lélek rádöbben önmaga fontosságára és a kapcsolatokban való szerepére. A boldogság átélése folyamatos célként lebeg az ember előtt. Ebben van a próba. Képes-e a lélek megpillantani, ha csak egy röpke időre is, magában a belső megelégedettséget, mialatt a külsőt kergeti?

Ha igen, és ezt felismeri, jegyet vett a következő állomásig, feljebb léphet.

Folytatása következik…

 

Szeretettel

Pusztai Orsolya

http://kristalycsakra.hu/

 

IGIVEYOUMYHEART